Anzix Baden-Württembergből – Stuttgart lányai
Stuttgartban semmi dolgom nem lett volna, csak zoknit venni ugrottam be.
Mert előfordul, hogy a balfasz utazó riporter elfelejt magával megfelelő mennyiségű zoknit vinni. Kirakni még ki is sikerül a mosnivalók közé otthon, aztán a gépbe már nem kerül be és a végén a táskába se.
A szembesülés a tényekkel viszont makacs: zokni nélkül büdös lesz a láb. Zoknival is, csak akkor a zokni is büdös lesz.
Száz szónak is egy a vége, kellett zokni vennem, irányba vettem Stuttgartot. Kézenfekvő, hiszen a fekete-erdei szállásomhoz legközelebbi nagyváros volt, alig egy óra autóútra. Teljesen logikus oda indulni zokniért, nem a helyi zoknibótba.
Rutinos balfaszként el tudok tévedni otthon a saját kerületünkben is, gondoltam mi baj lehet? Bepötyögtem a városnevet, hátha a központba visz a GPS. Így is történt. Kétszer fordultam csak rossz irányba, aztán amikor visszafordított a navi, egyszer csak közölte, hogy megjöttünk. Hetvennel a belső sávban? Érteni véltem, úgyhogy kikanyarodtam parkolót keresni.
És persze meg is basztak (asszem), mert mikor visszaértem az autómhoz, egy csinos sárga cetli várt az ablaktörlőlapát alá biggyesztve, miszerint megszegtem a helyi parkolási és környezetvédelmi plakettre vonatkozó szabályokat és olyan helyen parkoltam, ahol plakett nélkül nem lehet.
Mondom miva’? Visszasétáltam három sarkot, sehol semmi környezetvédelmi zóna vagy plakettre vonatkozó utalás. Ilyennek kellett volna valahol lennie, ahol behajtottam, de még a főut felőli végén sem találtam:
A németek segghülyék. Ebből jöjjél már rá, hogy hibáztál:
Amennyire ki lehetett bogozni a város német nyelvű honlapjáról a kutykuruttyot, 2018 márciusa óta, azaz mindössze alig bő két hónapja nem hajthatsz be és parkolhatsz az adott környezetvédelmi zónában, ha nincs megfelelő plaketted. Na most azért elég erősen a túristazónában vagyunk, tákékoztatás erről, hogy neked ilyen kéne néhány hete vagy hogy hogyan lehet rá szert tenni? Horribile dictu valami idegen nyelven?
Semmi, lófasz hideg vízbe, a szabály nem ismerete nem mentesít a betartása alól. Úgyhogy most van egy sárga cetlim, hogy hibáztam.
Ilyen jelentéktelen amúgy a helyszín, egy gecinagy Mária templom melletti utca, gondolom a helyiek még nem látták, a túristák meg csak keressék először a plakett beszerzési forrást, hátha. Az umwelt mindenek felett, legyen tiszta az ájer, a plakettől lesz az és a sárga cetlizéstől.
Az egész baromság amúgy arról szólna, hogy 2017 eleje óta a szálló por szennyezésért felelős kormozó dízeleket kiszorítanák a német belvárosokból, a helyi TÜV műszaki vizsgaállomásokon lehet időpont egyeztetés után beszerezni a plakettet. Eleve mondjuk benzines autóval mentem, szóval külön faszaság, hogy gondoltak rám.
Magyarországon a TÜV-Rheinland Kft. adja ki forgalmi másolat alapján némi térítés ellenében akár postai úton is a plakettet. Szóval ha valaki Németországba tévedne, fontolja meg a beszerzését, mert az egyes települések vagy bevezetik vagy nem, vagy valamikor vagy soha. De tudnod neked kell róla.
Miután bedobtam a beszerzett zoknikat a csomagtartóba és kiszomorkodtam magam, hogy tömlöcbe vetnek vagy etetnek velem helyi finomságokat, elindultam szétnézni a környéken.
Pont tegnap írt bernard arról, hogy mióta képes elrontani az ember a sajtostésztát. Hát, nem ma kezdődött, de lehet mindig fokozni.
Mindenesetre itt azért már lehetett sejteni, hogy nem az én napom lesz és Stuttgart nem szeret. Vagy csak simán egy elátkozott város. Beborult és eleredt a szemerkélő eső is, hogy még fotózni se nagyon lehessen (lásd címlapkép).
Mindenesetre magabiztosan végigballagtam le egészen a főpályaudvarig a sétálóutcákon és közben találtam egy parkot, félmeztelen lányok szobraival.
El is hoztam nektek, mert egy helyi dísztó partján állnak, németekhez képest meglepően elhanyagolt növényzet közepette.
És végül a zsákmány a zoknikkal.
Nem jártam ott mégse hiába.
Zokni vonatkozás itt:
