Apróbb csalással hódítana a Segway villanyrobogó
Nem telik el úgy év, hogy ne tanulnánk meg újabb hívószavakat, amikről rendszerint kiderülnek, hogy többnyire bullshit kategóriájúak vagy egyszerűen idővel kikopnak a köztudatból.
Egy soron következő ilyen lehet a “mikromobilitás”, ami többnyire a nem túl nagy hatótávolságot jelenti marketinges nyelven. Magyarán annyit tesz, hogy önerejéből hosszabb távok megtételére képtelen járművet akarnak úgy eladni, mint ha az valós közlekedési igényt elégítene ki.
Annak a megítélése, hogy ez a “mikro” mekkorát jelenthet, nyilván a mindenkori megcélzott vevőkör kérdése, az bizonyos, hogy a szükségből erényt kovácsolni nem feltétlenül mérnöki feladat, az elektromos kétkerekűek egyre forróbb kásájában végképp nem.
A globális pandémiához kapcsolódóan kimutathatóan megugrott az igény az olcsó kétkerekűekre, ez odáig fajult, hogy nyár elejére a használt kerékpárokat áruló boltoknak például az Egyesült Államok nagyvárosaiban ki kellett tenni az “elfogyott” táblákat, a legutolsó lerúgott szart is aranyáron megvették a közösségi közlekedéstől okkal tartó, a lezárások előtt még munkába járók. Az új bringákat pedig az érkezés napján elkapkodták, kelendőbbek lettek még a budipapírnál is, ami nagy szó.
Ezzel párhuzamosan beérni látszanak azok a trendek, amik a villamos segédhajtással tették vonzóbbá a punnyadt seggű, tohonya irodistáknak a cangázás világát.
Amíg az ön- és közveszélyes kiskerekű rollerek borzolták a városatyák kedélyeit az utcákat ellepő, szétdobált bércsettegők körüli gázolásos és járdán száguldozós perpatvarokkal, a teljes értékű kerékpárok segédhajtásaiban látványosan előretörtek a fejlett, pedálnyomaték érzékelős rásegítések, amikkel már valóban együtt lehet élni, mert nem veszik el a mozgás örömét, ugyanakkor a pedálozva munkába jutás nem jelenti egyúttal a csatakosra izzadt egész napos bűzölgést.
Ebbe az idillbe látszik most betolakodni egy új jövevény, amit igazából se lenyelni, se kiköpni nem lehet, mert úgy néz ki mint egy robogó, úgy is megy mint egy robogó, ámde egynémely ügyes trükkel elérték, hogy street-legal létére mégse minősüljön robogónak.
Az USA meglehetősen rigorózus ha motorizált járművekről van szó és bár jogosítványt szerezni szinte a nagykorúsággal együtt járt a 2000 előtt születetteknél, a mai pipogya generációk tojnak a hagyományokra, az urbanizált fiatalok számára a személyes mobilitást évek óta nem az autó és a benzingőz jelenti. Így aztán jogosítványuk sincs, annak hiányában pedig nem is hajthatnak segédmotoros hajtányokat.
A dilemma feloldására találták ki a Class 2 villamos kerékpár kategóriát, ami annyit tesz, hogy a sebessége korlátozott, cserébe használhatja a kerékpársávokat és nem engedélyköteles sem a tartása sem a vezetése.
A hányattatott sorsú Segway, ami leginkább a plázarendőrök gravitációt meghazudtoló párhuzamos kétkerekűivel és a bumszli városi túracsoportoknak szánt fogataival vált közismertté, most látta elérkezettnek az időt, hogy megcélozza ezt a járműosztályt és ezt egész ügyesen teszi, ugyanis a fiatalos szín és formavilágú, C80 névre keresztelt 750 W-os teljesítményű kis gyösz a 20 mph (32 km/h) csúcssebességével még éppen befér a jogsi nélkül vezethető járgányok közé, cserébe viszont elrejtettek rajta a lábbal hajtáshoz szükséges pedálokat, amiket feltehetően élő ember soha nem fog használni, annyira nem tűnik első blikkre ergonomikusnak.
Képrejtvény: Keresd a lábpedált!
Amiért mégis említésre érdemes, az egy kifejezetten ügyesnek tűnő húzás: a 85 km hatótávot ígérő akku egy kézmozdulattal cserélhető. Ezzel a hatótávparások vitorlájából máris kifogták a szelet és ez azért is fontos, mert a mikromobilitás az ingázó hatótáv nagyjából 50 km-e felett máris új értelmet nyerhet a megfelelő kerékpáros infrastruktúrával ellátott, urbanizált területeken. Aka. nagyvárosok.
A robogó kinézetű, picit csalóka nembiciklit a szokásos villanybringáktól további számos technikai megoldás is megkülönbözteti: a robogókra jellemző első villa és a méretes tárcsafék egész pofás és feltehetően a kényelem mellett biztonságot is ad, ugyanakkor az NFC technológián alapuló kulcs nélküli indításgátlás, a ráülést érzékelő lock rendszer és a GPS alapú lopásgátló sem tekinthető mindennaposnak, ahogy a regeneratív, a lassításból mozgási energiát elektromos energiává alakító rendszer sem
Kínai gyártmányról lévén szó, a versenytársaihoz mért árazása egészen baráti, a 2199 dolláros árcímkével valamikor októberben az online szaküzletek polcaira kerülő e-moped előrendelésben, rejtett költségek nélkül, tehát ingyenes szállítással 1899 dollárért juthat el az early bird-ökhöz, ami a nagyjából hatszázezer forintnak megfelelő összegszerűséggel semmiképp sem mondható soknak.
Az európai bevezetésről egyelőre nem szólnak a hírek, de a gyártó Ninebot nem számít kezdőnek a hasonló járművek piacán, így nem kizárható, hogy Kanada és az Államok után Európa nagyvárosainak kerékpárútjain is feltűnhetnek a Segway C80 lokalizált verziói – ha a bölcs jogalkotók akarata is megengedi.