Az Arckönyv ismét arcra esett – ezúttal a fake news az oka

Négy évvel azután, hogy a Facebook elhatározta, hogy rendet tesz a háza táján az álhírek terjedésének megakadályozására, kiderült, hogy az erőfeszítéseik az ellenkező hatást érték el.

Donald Trump elnökké választása után született meg a Nagy Ötlet, hogy 2016 decemberétől “független” tény-szakértők vizsgálják át a hírfolyamokat és szükség esetén ellátják “vitatható” jelzéssel a megkérdőjelezhető állításokat.

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) munkatársai kiderítették és egy tanulmányban meg is jelentették a minap, hogy ennél kontraproduktívabb elképzelést nehéz lett volna kitalálni. Ugyanis a felhasználók egybites gondolkodásában a nem megjelölt tartalmak automatikusan valóságossá váltak.

Putting a warning on some content is going to make you think, to some extent, that all of the other content without the warning might have been checked and verified

David Rand az MIT professzora és a jelentés egyik szerzője szerint a népek azt feltételezik, hogy minden tartalom át lett vizsgálva és amire nem került rá a kérdőjeles plecsni, az ellenőrizték és igazolták.

Rand és szerzőtársai nevet is adtak a jelenségnek az “implied truth effect” mostantól egy létező kifejezés, ha úgy tetszik egyfajta burkolt, áttételesen beleértett igazságérzet hatásmechanizmus.

There’s no way the fact-checkers can keep up with the stream of misinformation, so even if the warnings do really reduce belief in the tagged stories, you still have a problem, because of the implied truth effect

A FB 1,25 milliárd felhasználójának összes napi kihányt cicás gifjét és konteóját képtelenség ellenőrizni, még ha minden user mellé állítanának egy ellenőrt, akkor se lehetne megvalósítható. Hiszen ha az írom, hogy “egy sirályhojsza megharapott egy robotizált postást Tatabányán”, legalább három dolognak kellene utánanézni, egy: vannak-e robotpostások Tatabányán, kettő:vannak-e sirályhojszák Tatabányán és három: harap-e a sirályhojsza?

A kutatást hatezernél több önkéntes bevonásával végezték, tehát nyugodtan tekinthetjük reprezentatívnak. Változatos valód és hamis híreket mutattak nekik, pont úgy, ahogy az a Fácse hírfolyamában kinézne. A csoport egyik fele valóságellenőrzésre utaló tag-ek nélkül kapta a sztorikat, a másik fele pedig vegyesen megjelölt és jelöletlen tartalmat olvasgathatott.

A feltett kérdés egyszerű volt: elhitték-e az olvasottakat?

Az jött ki, hogy a második csoport 29,2% helyett csak 16,1% arányban osztotta meg a vitatott tartalmakat. Ezt akár tekinthetnénk pozitívumnak is, ha nem néznénk az érme másik oldalát. Ugyanis az történt, hogy a fake-re utaló jelöléssel el nem látott, de valójában hamis híreket 36,2%-ban küldték tovább az ismiknek.

A probléma tehát adott. De mi lehetne a megoldás? Rand szerint a legegyszerűbb út a legkézenfekvőbb: több fact-checker bevonásával hatékonyabb lenne a szűrés. És kik a legmegfelelőbbek erre a feladatra? Nyilván maguk a Facebook felhasználók, ha önkéntesen a szabadidejüket odaadják ingyen és bérmentve, hogy a közösséget szolgálják.

Az igazsághoz tartozik, hogy a Facebook is valami hasonlót tervez. A részletek ugyan nem ismertek, mindössze annyi, hogy decembertől tervezik elindítani az új szűrési szisztémát. Az is titok, hogy mennyien vehetnek majd részt a projektben és mennyi tartalmat kell majd átfésülniük.

Az is sokat segíthetne, ha az egybites vitatható/igaz címkézés helyett valamivel komplexebb értékelés lépne életbe, de ez már annyira a jövő zenéje, hogy még az elkötelezett paleofuturisták is csak álmodozhatnak egy ilyen sci-fi-be illő fordulatról.

Ugyanis továbbra sem érdeke senkinek, hogy az álhírek kikerüljenek a hírfolyamokból, mindaddig amíg a kattintás és az arra megjelenő hirdetések bevételt generálnak.

Azt sose felejtsük el, hogy ahol magánvállalatok valamit “ingyen” adnak és abból multimilliárdnyi bevételük keletkezik, ott valójában a user maga az áru.

HOLDKOMP