Az egyetlen jó dolog, ami olasz

Az nem is igazán olasz. A németül déli rizling néven futó szőlőfajta jó eséllyel valójában egy francia eredetű, szelíd illatú, jelentéktelen kis szőlőfajta, ami Magyarországon az egyik legdominánsabb fajta, mert a nagy filoxérajárvány után a hazai állományt ezzel a fajtával pótolták.

Ennek köszönhetően a hírnevének többet ártott a kommunizmus, mint Marxnak. Az itthoni undorító löttybort, amit gyakorlatilag a kétezres évek elejéig mindenhol felszolgáltak szinte kivétel nélkül olasznak hívták. Az úgynevezett szőlészetekben (szántókból avanzsált szőlőkínozdákban) olaszból próbáltak mennyiségi bort előállítani, mert a fajta a magnéziumigényén kívül viszonylag jól bírja a strapát. Persze a különféle mesterséges édesítéssel és hozzáadott mindenféle savakkal próbáltak a lábvíznek is bor jelleget adni, ezért gyakorlatilag minden fehér bort olasz rizlingnek csúfoltak.

Ennek az az oka, hogy az olasz tulajdonképpen nem mutatja meg a karakterét, ha nem a magnéziumos vulkáni talajon termeled. Ellenben ott maximálisan kinyílik: tulajdonképpen itthon jobban elemére lelt, mint őshazáiban: Ausztriában és Németországban de még Horvátországban is népszerű szőlőfajta. Utóbbi helyen mondjuk nem tudom mi a faszt erőlködnek.

Olyannyira igaz ez, hogy a csopaki olaszrizling eredetvédett királyság, gyakorlatilag minden cseppje arany. A hegyek déli lejtőjén lágyabb, az északi részeken savasabb a karaktere. Aki nem olyan hülye, mint én, az ezt simán fel is ismeri. Barikolják is, ami egyeseknél szentségtörés, plusz gyakori a késői szüretelés, ami hihetetlen különleges ízű. Plusz karaktert ad a borának, hogy a szőlőfajta felhalmozott magnéziumraktárai a borba kerülnek, ezért kevés királyabb dolog van, mint futóverseny után egy jó rizling sportfröccs izomgörcsök ellen. Ebben is egyébként a Balaton északi partja van a legelőkelőbb helyen.

A Gál pincészet olaszrizlingjei és a Fodorvin Öreghegy, vagy Aszófő rizlingjét tudom ajánlani (utóbbi ráadásul felháborítóan olcsó is a minőségéhez képest), esetleg a Figula Sárkányfő olaszát, ha még megtaláljátok. De amúgy éves szinten jönnek ki újdonságok, Márton napra jellemzően már az egy évvel korábbi október közepi szüret tüzes savai is beszelídülnek és általában kurva jó bort eredményeznek.