Az év rovara 2018.
Remélem tudjátok, hogy a Magyar Rovartani Társaság idén nyolcadik alkalommal szavaztatja meg az év rovarát a nagyérdeművel, elsőként a Magyar Természettudományi Múzeummal karöltve. Mondjuk kurvára ideje volt, évek óta szorítunk a jelölteknek és még mindig sokkal nívósabb, mint egyik-másik szar sportesemény. Mikuláskor hirdetnek nyertest, idén is hárman indulnak
Kicsit bundaszaga van mondjuk a dolognak, mert ki a lófasz szavazna ilyen csíra szitakötőkre, meg retardált molnárkákra? Naugye. Egyébként is a molnárka nyilvánvalóan rontaná a malomipari ambícióinkat és egyáltalán nem lehet szavazni Viggo Mortensenre.
Egyértelmű, hogy csak egy nyertes lehet, a KÖZÖNSÉGES KERINGŐBOGÁR (GYRINUS SUBSTRIATUS)!
Akit nem győzött meg az, hogy mennyire zorallul badass portréja van a bogárkának, azoknak szeretném gátlástalanul, változtatás nélkül lehozni Merkl Ottó teljes jellemzését a kérdéses ízeltlábúról.
“Ha óvatosan közelítünk egy kis tiszta vizű tóhoz vagy egy patak csendesebb folyású, árnyas szakaszához, csillogó pontokat láthatunk a felszínen, melyek körök, hurkok vagy nyolcasok mentén haladnak. Ők a keringőbogarak. Magyarországon 9 fajuk él, közülük leginkább a közönséges keringőbogárral (Gyrinus substriatus) találkozhatunk.
A keringőbogarak általában kisebb csapatokban élnek. Ragadozók: a víz felszínére esett, vagy ott sodródó legyengült rovarokkal táplálkoznak. Szemük teljesen kettéosztott, ezért mintha négy szemük lenne; a felső résszel a levegőből, az alsóval a víz alól érkező ellenségüket veszik észre. Maga a vízfelszín azonban kiesik a látóterükből, vagyis abban a síkban, melyben mozognak, tulajdonképpen vakok. Itt csápjuk segítségével tájékozódnak, amely a felszíni rezgések érzékeléséhez módosult; ilyen módon kerülik el az összeütközést egymással vagy a vízben lévő tereptárgyakkal, illetve így veszik észre a vízbe esett áldozatukat.
Elülső lábuk a zsákmány megragadásának eszköze, középső és hátsó lábaikkal úsznak. A két oldalon lévő lábak felülete nem pontosan egyforma, ezért úszás közben nem egyenes vonalban haladnak, hanem köröket, íveket írnak le, innen kapták magyar nevüket is. A lábak szerkezete lehetővé teszi, hogy az úszásra kifejtett energia igen hatékonyan hasznosuljon. Lábízeik egészen ellaposodtak, sőt szegélyükön lapos úszóserték is sorakoznak. Hátracsapáskor ezek a felületek legyezőszerűen szétterülnek, és hatalmas tolóerőt biztosítanak a bogárnak. Mikor azonban a láb előrefelé mozdul, a legyező összecsukódik, és az éle van elöl, így az előrecsapó láb felülete csupán 6 százaléka a hátracsapáskor kiterült láb felületének. Ha a bogarak veszélyben érzik magukat, elrejtőznek a vízből kiálló növények vagy a vízfelszíni törmelék között, de néha lemerülnek a víz alá is. Ha vizük kiszárad, vagy párt keresnek, repülve közlekednek, leginkább éjszaka.
Lárváik szintén ragadozók, de nem a felszínen, hanem a vizek fenekén élnek, és a potrohszelvényeik oldalán lévő kopoltyúkkal lélegeznek.”
Írta: Merkl Ottó
Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a nyárfapohók az idén nem fért be a kvalifikációba, de rajta leszünk, hogy belobbizzuk jövőre. Addig is mindenki szavazzon egy emberként a keringőbogárra. Aki nem, azt megtaláljuk. A szavazók között értékes beszélgetéseket sorsolunk ki Merkl Ottóval a keringőbogárról.
