Quantum
Sokan vagyunk úgy szerintem, hogy visszasírjuk a régi dolgokat. Régen minden jobb volt, ugye.
Persze valójában sokszor nincs is igazunk, csak az agyunk viccel meg minket. A nosztalgia hajlamos rózsaszín felhőbe burkolni az emlékeket. Emlékszünk még a régi Traubira? Őőő, az mondjuk tényleg sokkal finomabb volt, mint a mostani hányás ízű cukros lötty. Akkor legyen mondjuk a túró rudi a példa. Basszameg, az is jobb volt mint a jelenleg kapható. Kezdek belekavarodni a saját hálómba. Viszont ami tényleg jobb volt, az a web használhatósága.
A hőskorban mohón faltuk az internetnek nevezett újdonságot, egy teljesen új világ tárult elénk miközben szörföltünk a világhálón ( <- mai napi modorosság kimaxolva, és még 8 óra sincs, figyelitek?). Kellett hozzá netkapcsolat, meg egy böngésző. Mosaic, Microsoft Internet Explorer, Netscape Navigator, ismerős? Vidám volt mindenki, rengeteg minden elérhető közelségbe került, csak kattintani kellett. Meg várni persze, de az a netkapcsolat számlájára írható főleg. Aztán beköszöntött a sötét korszak, ami a mai napig tart. Webkettő. Közösségi tér a hálózaton, videómegosztó csatornák, online közvetítések orrvérzésig. Volt aki nem hitt benne, azóta is röhögünk persze a nagy WAP-blöffön, az öntökönszúrás iskolapéldája. Az életünk része lett az internet a mai formájában, és nem vettük észre (vagy csak leszartuk), hogy egyre többet és többet követel tőlünk. Időt, energiát, és pénzt is.
Konkrétan a böngészőkre gondolok, az új generációs szoftverek szép lassan elkezdtek hízni, és minél kövérebbek lettek, annál többet zabáltak. Processzoridőt, memóriát, meg a mi idegrendszerünket. Amikor megjelent az első Firefox, én rögtön megkedveltem. Menekültem az IE fojtogató öleléséből, kevés gyűlöletesebb cucc van annál a szarnál. A boldogságom 2010 környékén ért véget. Egyre több erőforrást csipegetett a böngésző, sokszor kínszenvedés volt már a használata. Az egyre jobb felhasználói élmény érdekében záporoztak bele az új funkciók, ettől persze egyre lomhább lett, a UX kezdett hasonlítani az ominózus sajtreszelővel való rejszoláshoz.
És akkor megérkezett a megváltó. A Google Chrome. Gyors, letisztult, modern böngésző, a Firefoxhoz képest rendkívül visszafogott erőforrás igényekkel. Váltottam rá, byebye fajerfuksz! Mondanom sem kell, hogy napjainkra a Chrome is egy terebélyes, dagadt bloatware lett, a jobb felhasználói élmény érdekében, ugyebár. A memóriafogyasztást ma már senki nem meri emlegetni sem, a böngészőink gigabájtokat nyalnak fel a memóriából, hogy nagy felbontásban élvezhessük a cicás gifeket. Valljuk be, hogy hozzászoktunk. Amikor már nagyon zavar, hogy lassú minden mint a rohadás, akkor veszünk még memóriát a gépbe, és egy darabig megint nyugi van.
Ez a hosszú és kínos előjáték itt fent azért kellett, mert tegnap szembejött a HÍR. A Firefox a nagy visszatérést tervezi, nagyon úgy néz ki, hogy vissza akarja szerezni a trónt a Chrome karmaiból. Jövő héten startol ugyanis a Firefox Quantum, az új reménység. Kétszer gyorsabb böngészőt ígérnek Mozilláék, 30 százalékkal kevesebb memória használat mellett. A cucc még béta állapotban van, szóval a használata csak saját felelősségre, bár én azt hiszem, hogy ez már nagyjából a végleges állapot. Én felraktam (mindent az olvasókért), és próbálgatom. Egyelőre meg vagyok vele elégedve, de majd csak akkor merek valóban örülni, ha pár hét használat után is teljes lesz a boldogság. Rossz hír, hogy az androidos verzió majd csak később kapja meg teljesen újraírt motort. Ha úgy látom, hogy érdemes, akkor lesz majd valami tesztelős cikk is, ahol kicsit tudományosabb közelítésben is megböködjük az új tűzrókát.
