Vonattal indulni

Biztosan visszamaradt bennem valami az olvasmányélményeimből, vonattal elindulni ugyanis szerintem már maga a kaland fele. A másik fele az, hogy vajon hány órát késel, de az induláskor még optimista vagy, ott vár az elemózsia, jobb esetben valami jó erős illatú fasírt, klasszikus esetben szalonna hagymával, a valóságban pedig valami csomagolt szendvics, de az elv ugyanaz, ahogy megmozdul a vonat, neki kell látni.

Ilyenkor, ahogy némán kisiklik a vonat, és először nem tudod, hogy most akkor az a másik indult-e el ott melletted, vagy tényleg úton vagytok, természetesen minden körültekintő emberre rájön a pánik, hogy vajon jó vonatra szállt-e. Ez egy ilyen keretes szerkezetű pánik, mert az utazás utolsó fél órájában meg azon lehet aggódni, hogy vajon le kell-e már szállni, és ha igen, vajon nem kellett volna korábban megtenni ezt, és úristen, hol fogok kikötni.

(Közbevetés: momentán fogalmam sincs, hol vagyok, a bemondó, ha mond is valamit, recseg, odakinn sötét van, olyan tempóban megyünk, hogy a tervezett szűk három óra helyett szerintem holnap reggelre talán megérkezhetünk, de azt legalább tudom, hogy elvileg jó vonaton vagyok, vagy ha nem, akkor a kalauz is rosszra szállt fel, és direkt azért hazudta, hogy jó vonaton vagyok, hogy ne maradjon egyedül, és lehet, hogy nemsokára megjelenik, és elkezdünk beszélgetni bolgárul).

És hogy milyen olvasmányélmények? Ott a Ketten Párizs ellen, arról már írtam, na, az is egy vonatjegy körül kezd bonyolódni, amit nem lehet lapozgatni. Egy másik kedvencem a Tüskevár, naná, hogy vonattal megy Tutajos a Balatonhoz (persze, mivel is menne, léghajóval? Fekete István viszont szépen ír róla). Aszlányi Kalandos vakációja? Vonat, simán, ráadásul ott több érdekes felfedezés is kötődik hozzá. (A vonatozásban az is egy külön öröm, hogy kiválóan össze lehet veszni emberekkel, miközben egy fülkében utaztok, most direkt nem ültem a helyemre, hanem kerestem egy üreset, mert éreztem, hogy ott összeveszés lenne a hőfokszabályozáson vagy valamin, viszont most meg nem tudom, melyik gomb mire való, a rejtelmes, de nem túl informatív felirat pedig, miszerint MISUSE WILL BE PUNISHED, olyan fenyegetést hordoz magában, amellyel egyszerűen nem merek szembenézni). Oké, azt a piros leplombált vackot ismerem. Ja, és ott van a Railway Children is, Nesbit gyerekkönyve, magyarul Hárman a vasút mentén címmel jelent meg – az is vasutas. Az itthoni olvasók számára talán némileg meglepő, hogy Nesbit, akinek csak néhány ifjúsági regénye és egy egész lidérces meséje jelent meg magyarul, egyébként a kísértethistória műfajában is brillírozott. Milyen csodákat tesz egy boldogtalan házasság, ugye. (Egyébként beült most ide egy apáca a fülkébe, és mind a ketten csak gyanítjuk a másikról, hogy magyar, mert én szerintem hallottam, hogy azt mondja, hogy köszönöm, de lehet, hogy csak gyakorolta több nyelven is az imádságot, mert közben meg hányta a keresztet, viszont erre, amikor ki akartam menni és arrébb húzódott, automatikusan azt rebegtem, hogy köszönöm, mire valami olyasmit mondott, hogy szívesen, de úgy nézett ki, mint aki még félig transzban van, úgyhogy megilletődtem és az út további részét a folyosón töltöttem toporogva, egyrészt azért, hogy nehogy ne szálljak le, és valahol a pék faszán kössek ki, másrészt azért, hogy ha felhívnak, ne kezdjek el blaszfémikus káromkodásokat ontani magamból Krisztus mátkája előtt).

Nektek van kedvenc vonatos könyvetek?

  • SpaceWolf

    Te figyi már, nem a Keletiből indultál kedden kora este?

    • Bernard Black

      szerdán. de szerintem kedden is jártam arra

      • SpaceWolf

        Egy pillanatra azt hittem téged látlak, de aztán úgy döntöttem, hogy, á, dehogy. 🙂

        • orizatriznyák

          Amúgy ismeritek egymást?

          • Bernard Black

            már majdnem minden szerző találkozott mindegyik másik szerzővel. 🙂

            csak a három olvasónkkal nem találkoztunk még mind

          • vau

            Mondjuk nekem nincs is kedvem hozzá. Fura egy alakok lehetnek, ha minket olvasnak.

          • 

            A randizással vagyok így, hogy nem szívesen vacsorázok olyan nővel, aki velem vacsorázna.

          • Kolyok12

            nem vagyunk furák. és csak hogy tudd: mi ismerünk titeket. majd átküldjük a felvételeket.

          • 

            “ezen a felvételen az egyik szerző éppen vonaton alszik”

          • taro

            perverz állat mind

          • Kolyok12

            nem is. amúgy most akciós a basic rape/stalker kit az amazonon. csak szólok, tudom, hogy itt van rá igény.

          • D. Pin Trouble

            Az bizony

          • Fisherman’s wife Margit

            😛

          • Fisherman’s wife Margit

            So sad. 🙁

        • 

          Annyi hasonló arc van, hogy lépten-nyomon hiheti az ember. Egyedül a kék nadrág hiánya az árulkodó jel.

  • 

    Egyébként minek vannak fülkés vagonok? Van, aki kifejezetten olyanban érzi jól magát? Kevesebb a lábnak a hely, nehezebb kimászni, mikor rádjön a bármi, nehezebb kerülni a tekinteteket, nehezebb másra fogni a szellentést.

    Egyetlen könyv(?) jut most eszembe, amit nagyon jónak tartok és van köze sajnos a “vonatozáshoz”, az pedig Spiegelman-tól a Maus. 🙁

  • orizatriznyák

    Én is viszek mindig könyvet, ha vonatozok, buszozok. Csak be szoktam szunyókálni, elálmosít a monoton zakatolás. Történt, hogy hajnalban mentem Pestre, olvasgattam a könyvet aztán be is aludtam. Mikor felszálltam voltunk vagy öten a vagonban. Albertirsánál jött hátulról mélyen szemgödör mögül a megérzés, hogy valami nem kóser. Tátott szájjal alszom és folyik a nyálam, na erre meg is ugrottam és azzal a mozdulattal felrúgtam a térdemnél lévő szemetest, ami nagy zörgéssel adta ki a tartalmát a padlóra, ez már tényleg felébresztett. Jó volt látni, hogy tele a vagon és mindenki engem néz.

    • Bernard Black

      és mindig ott a rejtély, hogy vajon mióta csinálod ezt, és hova folyt a nyálad

      • 

        A legfurcsább, mikor kinyitod a szemed és látod, hogy a szemben ülő lány kis tégelyt tart az állad alá, és abba gyűjti. És még csak zavarba sem jön, csupán elnézést kér, rárakja a kupakot és elrakja a retiküljébe, majd nézi tovább a száguldó tájat.

        • orizatriznyák

          Ne már! 🙂 Én már attól is óckodom, hogy készült róla kép és egyszer találkozok vele az interneten.

          • 

            Rólam csak olyan, amin az előttem ülők magukról próbáltak, de nyilván a sarokba még belefértem mizantróp arccal nézve félre.

  • Kolyok12

    vonatra természetesen a gyilkosság az orient expresszen való. főleg fülkésbe. elméletben. gyakorlatban a vonatozás számomra mindig arról szólt, hogy kétségbeesetten próbáltam felkészülni a vizsgára/zh-ra bízva benne, hogy nem lehetetlen küldetés három óra alatt néhány hét munkáját elvégezni (amúgy nem). a visszaúton pedig kellemesen elbódított az a három sör, amit a sikeres/sikertelen vizsga után ittam, úgyhogy inkább álomra hajtottam a fejemet, és megkértem a kallert, hogy ébresszen fel, ha le kell szállnom (amúgy mindig megették, tök rendesek).

  • Bernard Black

    teljesen off, de ti voltatok már olyan konferencián, ahol szinkrontolmács volt? tök jó, mert én ugyan értem, mit mondanak angolul, de gondolkozom rajta, hogy inkább felveszem a fülest és meghallgatom szlovákul ezt az egészet, mert itt ordít mellettem úgyis szlovákul ez a csávó, amitől nem tudok figyelni az előadásra.

    és bizonyos időközönként nyög, de ilyen cifrán, hogy ooooooohhhooooohhhoo, ez ez valószínűleg az ööööö megfelelője, de valami elbaszottul idegesítő

    • 

      Nem, de anno az Akirát úgy láttam, hogy a film ment jappánul, angol felirattal, és rádiós headseten keresztül a hátsó sorból mondta a magyar szöveget egy csaj. Néha mondjuk kicsit megszaladt, hogy véletlenül ő is az angolt mondta, és azon nevettünk, mert vicces volt és nekünk meg jó a humorunk.

      A múltkor viszont egy konferencián egy nagyon nagy ír fickó volt a meghívott, aki nagyon egyszerű tőmondatokban mondta a semmit (egész érthető volt, ahhoz képest, hogy ír, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy nem volt síkrészeg, mint írektől várná az ember), és mivel angolul mondta és senki nem fordította, így a közönség hetven százaléka megértően bólogatott anélkül, hogy értették volna. Az irónia az volt, hogy nem tudták, hogy semmiről nem maradnak le, mert kb. annyira mélyenszántó gondolatok voltak, hogy “az együttműködés számunkra nagyon fontos”, “a korszerűsítés számunkra nagyon fontos”, “a nemzetek közti kommunikáció számunkra nagyon, nagyon fontos”. Szegény embernek szerintem fogalma sem volt hol van, milyen országban józanodott ki éppen.

    • orizatriznyák

      Nem, de ha teheted nyomd már be neki, hogy; ja sam tarzan gospodar dzungle. Nem tudom mit jelent de jól hangzik..

    • Kolyok12

      az még hagyján. volt úgy, hogy én szinkrontolmácsoltam.

      • 

        Számomra az legalább olyan impresszív, mint két kézzel két külön képletet vezetni fel a táblára.

        • Kolyok12

          fiatal voltam. kellett a pénz.

    • Pszipszina

      Nem ugyanaz, de amikor a kiváló görög tévében néha magyar filmet adnak, (kb. 2 hete pl. a Hideg Napokat) , akkor is olvasom a feliratozást, és a hallásomat szinte “kikapcsolom”.

  • Fisherman’s wife Margit

    Na ez:
    “Ez egy ilyen keretes szerkezetű pánik, mert az utazás utolsó fél órájában meg azon lehet aggódni, hogy vajon le kell-e már szállni, és ha igen, vajon nem kellett volna korábban megtenni ezt, és úristen, hol fogok kikötni.”:D
    Pedig nagy vonatozós voltam régen, de ez akkor is pontos. 🙂

  • D. Pin Trouble

    Vonattal elindulni? Na még mit nem!

    • Fisherman’s wife Margit

      Ha tehetném, mindenhova vonatoznék. Ehelyett most kb fél órát kell autóznom, ha vonatra akarok szállni. 🙁

%d bloggers like this: