Baia, az igazi Atlantisz

Róma Saint Tropez-je elsüllyedt, mint a szar.

A rómaiak nem vicceltek, ha partiról volt szó: Baia az a hely volt, ahova a mocskosul gazdagok jártak segget mereszteni a luxusvilláikba. Fűtött fürdőik voltak és mozaikozott medencék, ahol csak úgy rómaiasan lehetett élvezkedni. Volt dedikált nymphaeum is, szerintem kitaláljátok, hogy milyen célra. Kétezer évvel ezelőtt, harminc kilométerre Nápolytól épült a város, amiről minden épeszű ember gondolhatta volna, hogy kibaszottul életveszélyes, de persze szartak rá.

Cicero is ide járt süppedni, Vergilius is itt hesszelt, egyszóval minden adott volt ahhoz, hogy a gazdasági hatalmasok itt jolókázzák át a megfáradt munkanapokat. Állítólag Kleopátra is innen lécelt le, amikor Julius Caesart finomanszólva is csúnya baleset érte, i.e. 44-ben. Sokak szerint Julia Agrippina is itt gyilkoltatta le Clauidust, hogy utána az őrült Neto lehessen Róma császára. Konkrétan begombáztatta. Mivel ez elsőre nem sikerült, ezért gondolta, hogy vadtökből készült mérgező beöntéssel nyírja ki. Sikerült is.

Ennél kínosabb halált szerintem nem tudnék kitalálni se.

Az i.e. második század második felében mindenki idejött a termálvíz miatt, a kalderáktól foltozott táj nagyon gyorsan a Lángoló Mezők nevet kapta. A mai napig komoly vulkáni tevékenység van a környéken. A rómaiak és a görögök az ilyen vulkanikus helyekről azt hitték, hogy lejáratok Hádeszbe, szóval volt turisztikai vonzereje. Csakhamar találmányok burjánzottak az itteni építkezésekből: vízálló betonszerűség, privát halastavak és persze az innovatív fürdőház-megoldások, központi fűtésestül és forró medencéstül.

Mivel a köznép úgy tekintett az egész telepre, mint a gazdagok baszónegyedére, egyben az Alvilág segglyukára, ezért egészen ironikusan vette ki magát, hogy a fasza kis forróvizes Amszterdam alatti vulkanikus tevékenység rendesen meg is szopatta őket: az egész város a mozgó talaj miatt beleborult a tengerbe. Csak a negyvenes években került újra előtérbe, amikor egy pilóta megosztotta a tenger felszíne alatti látképet. Egyből mindenki felfigyelt a különleges helyre, az olaszok húsz év múlva már tengeralattjáróval térképezték fel az egykori várost.

2002-ben védett hely lett és búvárok számára viszonylag jól hozzáférhető (nagyjából hat méteres átlagmélyégben van, ezért üvegfenekű hajóval is meg lehet csodálni Vénusz Templomát, ami igazából egy szaunával ötvözött baszoda volt és nem templom. Érdemes a sznoripipákat hamar előkészíteni, mert az egész régió olyan, hogy nagyjából bármikor elszállhat az egész. Húsz kisebb földrengést regisztráltak csak az elmúlt évben, ezért nincs valami komoly garancia arra, hogy a környékbeli vulkáni tevékenység nem törli el hamarosan az egészet a föld színéről. Vagy hát a tengerfenékről.

 

%d bloggers like this: