Birra Moretti – az olasz Soproni

Az olasz sörképhez kötelező elem az udinei gyártó söreinek mustrája.

Még ha kb. más értékelhető sör nincs is a környéken. Az olaszok nem kimondottan híresek a söreikről, amit mondjuk meg lehet érteni, ha ennyi fasza bor van. Az éttermekben és kocsmákban rendre német láger van, ami a két nemzet közös múltját tekintve nem is akkora nagy meglepetés. Mindig is igen komoly vonzódást mutattak a lágerek irányába.

A Moretti üdítő kivétel: picit olyan, mint nálunk a Soproni. Ez nem feltétlenül dícséret. A leírás szerint különleges gabonák mixtúrája ad különleges ízt és illatot, ami jól kiegyensúlyozza a keserű ízt. Nos az alsóérlelésű alap lager sörük, ami a jól befogadható 4.6%-os alkoholtartalmú még saját bevallás alapján sem erőteljes ízélményéről híres, sokkal inkább az egyensúlyról.

Aki emögött valami átlagon aluli húgylét sejt, az nem téved olyan igen sokat. A sör maga elképesztően könnyű, szárazanyagtartalom szerintem annyi van benne, mint egy átlag cseh hordómosó vízben. Ez azonban nem olyan igen nagy baj: az átlagos olasz szénhidráttúladagolás mellé a kánikulában remekül csúszik.

Ha valaki emlékszik még a Rolling Rockra, nagyjából hasonló ízélményt várhat, csak ennek tényleg van valami kis íze. Nagyon szénsavas és nagyon illatos, de tényleg rettentően nehéz leírni az ízét, annyira kevéssé van jelen. A komlóssága és a “tökéletesen kiegyensúlyozott keresernyés ízre” várni kell a legközelebbi prágai túránkig.

Nagyon sokféle változat van, a különleges kiadások ezt az alapízt variálják és azt kell hogy mondjam, hogy egészen fogyasztható. Ne várjuk tőle azt, mint kultúrnemzetek söreitől, hogy önmagában a sörtől jól lakunk: ez a sör egy vicces olasz frissítő, mint tényleges sör.

Belefutottam egy zöldalmás változatba, amiről hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mi a büdös lófaszt iszom, de nem mondanám direktben kellemetlennek. A szicíliai változat picit talán porteresebb, vagy a rosseb tudja, hogy mire emlékeztet, de egészen jó volt. A Pugliese kimondottan kellemes. Hasonló élmény, mint egy Heineken, anélkül, hogy böfögésíze lenne, vagy a zokniszagot le kellene gyűrni, ami mondjuk egy erős dícséret egy olyan nemzet sörének, aminek zéró sörkultúrája van.

El nem tudnék képzelni jobb sört üdítőnek a tengerpartra. Nem félek bebaszni a fagyóba, hogy utána levigyek egy kis dobozzal a napágyakhoz. Nem az én söröm, de nem mondanám szar sörnek. Jónak sem épp, de azt hiszem ez azért van, mert nehéz beleszuszakolni a sör kategóriába. Ha én tudnék főzni ilyet, tök büszke lennék és el tudnám adni. Ha nagyüzemben főznék ilyet, azt hiszem büszke lennék a kézműves-jellegre, de azért a realitásérzékem azt mondaná, hogy most már össze kéne szednem magam és rendes sört is kéne csinálni. Vagy négerekkel reklámoznám.

Egy kóstolást megér mindenképp, talán kettőt is. A többi mind német, amit kapni lehet. Vagy Dreher.