Bossfight #2 – Az Alien királynő
Oké, gyakorlatilag nincs keményebb dolog Ripleynél, ezt mindenki tudja. Talán csak egy valami.
Ha az Alien trilógia (!) üzenetét akarjuk értelmezni, akkor egyértelműen az anyák és az anyák gyermekekkel folytatott küzdelmeik, saját anyaságuk megéléséről szól. A küzdelemről, az anyává válásról, a gyermek anya ellen fordulásáról és végsősoron a szülő haláláról.
Ami utána jött, azt jobb feledni.
A Covenant kritikájában már megfogalmaztam egyszer, hogy az Alien sorozatban mi a csodálatos: az, hogy az idegen nem egyszerűen egy nyálkás, faszfejű szörny, hanem egy több síkon értelmezhető szimbólum. Egy rovar, egy terjeszkedő lény, ami megállíthatatlanul elpusztít mindent maga körül, amit mi akolmelegnek hittünk. Odakinn meg a tátongó, sivár űr, ami szintén mindent elpusztít.
Az alien mindeközben átlényegül gyermekké, Ripley gyermekévé, ami kísérti évtizedeken át és a halálba és azután is utána megy és nem ereszti. Hab a tortán, hogy ez a gyermek először elveszi az első igazi gyermekét, aztán a második, fogadott gyermekét Newtot, hogy aztán a harmadik részben végérvényesen birtokba vegye az anyját. Az, hogy a gyermeke egy mellkast átütő, penetráló pénisz, amely végsősoron elpusztítja tulajdon anyját egy olyan plusz réteg, ami tényleg nem sok helyet ad a szabad interpretációnak. Az, hogy a megtermékenyülés rítusa egy hatalmas, tojásból kikelő karmos-csápos vagina, ami szorongatva kényszeríti az áldozatát az aktusra meg már csak hab a tortán.
De ne kezdjünk az Alien sorozat mérhetetlenül gótikus és elképesztően lovecrafti mélységeibe lemerülni, mert ennek a cikknek nem ez a lényege, hanem a badass-faktor. Mert bár minden további Alien-franchize rész szisztematikusan próbálta tönkretenni és egy sivító hangyakirálynővé degradálni szerencsétlen Alien queent, de ettől még az eredeti sorozat igazi epitómusa. A de facto boss, az alfa és az omega. Ha kontextusában nézzük a királynőt és nem vesszük hozzá azt a jól felismert és a negyedik részben szarrákoptatott anya-metaforát, akkor kijelenthetjük, hogy írók még nem igazán hoztak létre durvább sci-fi szörny ellenfelet.
A királynő létezésének a végtelenül baljós
“- De akkor ki rakja a tojásokat? – Valami, amit még nem láttunk.”
párbeszéd alapoz meg. A bolygó neve lassan, de biztosan megalapoz annak a jelenetnek, amikor Ripley Newt megmentési kísérletében egy épp atomjaira szétpukkanni készülő űrállomáson, a lánnyal a nyakában keresi a kiutat és egy alien tojásokkal teli csarnokban találja magát, ahol a kék nyirkos derengésben meglátja azt a nyálkás, tápcsatornához hozzátaknyolt borzalmas lényt, ami tulajdonképpen minden baj okozója.
Élvezzük végig a jelenetet együtt.
Ahogy Ripley az első menetben kitakarítja a rohadt kurvát a fészkéből, az katartikus. Végiglángszórózza a büdös picsába a magatehetetlen ócska rohadékot és úgy tűnik, hogy megnyerte a küzdelmet. Sigourney Weaver, aki minden idők legkirályabb női akcióhősét alakította konkrétan mindent beleadott. Ennyire hitelesen gyűlölni nem is lehet semmit a vásznon, ahogy ő tette.
A csokiszórás a habon, amikor a navigátorlány szétgránátozza a gecibe a tojócsövet, hogy aztán otthagyja a rohadékot, hadd égjen a zsírjában. Reménykedve abban, hogy Bishop elintézi a visszatérést, ami ugye aztán kicsit balul sül el. Persze nem annyira, hogy ne a Sulacon találjuk magunkat, ahol a négy megmaradt karakter békés epilógusával zárulna a történet.
Másodpercekkel később Bishop fehér folyadékot okádva, agóniában emelkedik krisztusként a levegőbe, hogy aztán kétfelé szakítsa az a borzalom, amit percekkel korábban láttunk, ahogy megtanulja Ripleytől, hogy hogy kell használni a liftet az LV 426-on. A nézőnek elég kreatív teret engednek, hogy hogy is kerül fel az anyahajóra, de tulajdonképpen elegendő ideje maradt arra, hogy felmásszon a leszállóegységre, amikor annak kerekei beleakadnak a szemétbe. De persze azért eléggé gáz, hogy ezt nézői teóriákból kell megtudnia a nagyközönségnek.
A királynő és Ripley harca a bossfightok csimborasszója: a belső béke széthullik és a mindeddik tolakodó űr behatol a harctérre: a vákuum szélvihart kelt a Sulacoban és anya és anya áll szemben egymással: mindkettő elveszítette a gyermekét és ezért a másik el akarja venni bosszúbol a másik boldogságát.
https://www.youtube.com/watch?v=FSrcMaid0mg
Ripley mega-robot-powerloader-badass-szuper-atom-anyaként visszatér és a szart is kipofozza a rohadék alien kurvából, hogy aztán szép hagyományokat követve kibassza a légzsilipen át.
Az idegen királynő egy fantasztikus boss, bossfight szinten meg a Bolygó neve: Halál többfelvonásos küzdelemsorozata, amiből gyakorlatilag csak Ripley és Newt emelkedik ki sértetlenül meg minden idők legjobbjai közé kívánkozik. Az anya-gyermek vonal és az űr határainak eltűnése pedig olyan zsigeri félelmeket éleszt fel tudat alatt, amitől igazán borzongató és a mai napig emészthető darab marad.
