Cirmike – te kis tömegmészáros
Azt már régóta lehetett sejteni, hogy a házi macskák veszélyesek az embereket körülvevő ökoszisztémára, de azt eddig csak tippelgették, hogy mennyire.
Ezúttal kutatók a tudomány embereinek és önként jelentkezőknek a bevonásával jártak utána a kérdésnek és a kapott eredmények sokkal rosszabb képet mutatnak a legrosszabb várakozásoknál is.
A frissen megjelent tanulmány hat ország macskáinak GPS alapú nyomkövetése alapján 925 egyed mindennapos territoriális és vadászati szokásait dolgozta fel, főleg az USA, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Új-Zéland területén gyűjtött adatok alapján.
Az első dolog, amit ki tudtak mutatni, hogy a házi kedvencek jellemzően nagyjából száz méteres sugarú körben tevékenykednek, ami a hétköznapi életben néhány szomszédnyi távolságot jelent. Ez a szabadon élő, hasonló méretű ragadozók vadászterületéhez mérten lényegesen kisebb, azonban van egy kis bökkenő: a háztartásoknál tartott macskák egyedsűrűsége területarányosan természetellenesen magas, így az adott terület urbanizáltságának mértékének megfelelően a ökoszisztémára gyakorolt hatásuk kettő és tíz közötti szorzókkal számítható.
The unnaturally high density of pet cats in some areas, and the risk to bird and small mammal population gets even worse. We found that house cats have a two- to 10-time larger impact on wildlife than wild predators—a striking effect.
Roland Keys, a tanulmány vezető szerzője -, aki a North Carolina Museum of Natural Sciences segédprofesszoraként a Biodiversity & Earth Observation Lab at the Nature Research Center kutatója – írta így le a tapasztaltakat.
A megfigyelésekbe bevont macskák gazdáit arra kérték, hogy jegyezzék fel az elejtett és hazahordott zsákmányok számát, majd abból kiindulva, hogy nem mindet viszik magukkal, extrapolálták egy becsült szorzó alkalmazásával a számértékeket.
We knew cats were killing lots of animals—some estimates show that cats in North America kill from 10 to 30 billion wildlife animals per year—but we didn’t know the area in which that was happening, or how this compared with what we see in nature
Korábban csak az észak-amerikai kontinensen tíz- és harmincmilliárd közé tették azoknak a voltaképpen indokolatlanul elpusztított kisemlősöknek, hüllőknek, énekes madaraknak és egyéb létformáknak a számát, amikért az emberiség felel, mert a házi macskák jellemzően macskaeledelen élnek és egyáltalán nem szorulnának rá, hogy bármit is levadásszanak.
Ezúttal a tudomány eszközeivel pontosították a korábbi becsléseket és hektáronként a 14,2-38,9 tartományban határozták meg azt az egyedszámot, amit évente a túlszaporított bolyhos kis szeretetgombócok lemészárolnak.
Humans find joy in biodiversity, but we have, by letting cats go outdoors, unwittingly engineered a world in which such joys are ever harder to experience.
Miközben az emberiség élvezi a természet adta változatosság gyönyöreit, a macskák szabadba engedésével valójában éppen azt éri el, hogy ezt a biodiverzitást egyre kevésbé tapasztalhassa meg.
