Creatures of the Night – Amikor az éjszaka teremtményei megváltoztatták a rock-történelmet
Ez a történet a KISS-ről szól, arról a korszakukról, amikor (végre) úgy döntöttek: levetik a maszkot. És ez egy nagyon komoly döntés lett. Na, erről mesélek ma nektek… A Creatures of the Night a KISS 10. lemeze, amelyik 1982-ben jelent meg.
Ez sok szempontból egy korszak lezárása lett.
Először is, ez volt a banda utolsó albuma, amelyiket a Casablanca Records-nál jelentettek meg (a Casablanca nem sokkal később csődbe ment, és a Paramount-ba olvadt), másodszor ezt a lemezt Neil Bogart-nak dedikáltak (aki a Casablanca alapítója volt és a lemez felvétele közben hunyt el rákban), harmadszor: az első KISS album, amin már nem Ace Frehley gitározott (aki kilépett/kirúgták a bandából), negyedszer: az első album, amikor a KISS levetette a rájuk jellemző arcfestést (make up-ot) – bár a lemezborítón még maszkban jelentek meg –, ötödször: végre a banda visszatért az alapokhoz és kőkemény rock’n’rollt nyomatott újra. Szóval több szempontból is fordulópont volt a zenekar életében.
1982-re a KISS népszerűsége alaposan megtépázódott – és ezt nagyban köszönhetik a koncept-albumnak szánt „The Elder”-nek, ami az egyetlen lemezük, amely az aranyalbum státuszt sem érte el. Magyarul bukta volt! De benne volt a korszak ízlésének megváltozása is. Peter Criss (the Catman) elhagyta az zenekart, és Ace Frehley (Space Ace) sem volt már beszámítható állapotban (drogok). Ám az alapító tagok Simmons és (*szerk) Stanley nem adták fel olyan könnyen. Nekik víziójuk volt, tudták mit akartak… és nem engedtek belőle. Úgyhogy borult a banda.
Elsőre Peter Criss-t pótolták egy addig ismeretlen arccal, így lett Eric Carr (eredeti nevén: Paul Charles Caravello – szül: Brooklyn, New York, 1950. július 12. –1991. november 24.) az új dobos, aki több bénázás próbálkozás után végül a „róka” maszkját öltötte magára.
Aztán jött a nagy csere, amikor is a szólógitárostól, Ace Frehley-től is meg kellett válniuk (Ace túl sok alkoholt és drogot fogyasztott, de annyira, hogy sokszor a próbákra és lemezfelvételekre se ment el – ez pedig megpecsételte a sorsát a bandában). Őt – egy rövid, ám sikertelen Mark St, John periódus után – Vinnie Vincent (eredti nevén: Vincent John Cusano, szül: Bridgeport, Connecticut, 1952. augusztus 6.) váltotta a szólógitáros poszton.
A „Creatures of the Night” albumon a KISS tudatosan tért vissza a gyökereikhez, vagyis ahhoz a hard rock/rock’n’roll stílushoz, ami rájuk olyan jellemző volt, és kiemelte őket a korszak átlagos zenekarai közül. Itt végre a „Destroyer” és „Love Gun” albumok hangzása köszönt vissza.
Fun fact:
Az új gitáros keresése közben olyan srácok is jelentkeztek a meghallgatásra, mint Steve Farris (Mr.Mister), Richie Sambora (Bon Jovi), Slash (eredeti nevén: Saul Hudson, Guns’n’Roses), ám végül is egy isten adta tehetség mellett döntöttek, aki Vinnie Vincent néven vált ismertté. Vinnie nagy tehetség volt, egy valódi „shredder” (gyors kezű sika-gép) bár nehéz ember – és erre a KISS figyelmét is felhívták, „nem könnyű vele dolgozni – He’s nothing but trouble” figyelmeztettek, de ezt ott és akkor Stanley-ék figyelmen kívül hagyták (ami később beigazolódott és meg is bosszulta magát – de ez majd egy másik történet lesz). Neki Stanley az egyiptomi istenség „Ankh” maszkját tervezte:
A lényeg, a lényeg, végre újra volt egy 4-tagú zenekar, a KISS, ami rövidesen a stúdióba vonulhatott, hogy felvegye új albumát. Eric Carr olyan erővel püfölte a dobokat, mint John Bonham (Led Zeppelin), ráadásul nagyon gyorsan tanult (fun fact: hónapok alatt megtanult gitározni, és bár a koncerteken ezt nem adta elő, de ez sokat jelentett a KISS dalokhoz való hozzájárulásában zeneszerzőént).
A „Creatures of the Night” egy új korszak volt (ahogy fentebb is említettem), ugyanis hosszú idő után ez volt a KISS első lemeze, amin csak Simmons és Stanley énekelt (korábban a dobos és szólógitáros is énekelt legalább 1-1 nótát – itt azonban nem).
Maga az album 1982 október 28.-án jelent meg, és elsőre messze nem hozta azt a sikert, amit vártak volna tőle (bár 45. lett a listán), és egy évtized kellett neki, mire elérte az aranylemez státuszt (1994). Azonban a sajtó (pl. a „Kerrang!” és a „Guitar World Magazine” elismerő kritikával illette). Mindemellett Eric Carr szerint ez volt a kedvenc lemeze, amit a KISS dobosaként kiadott, és a Stanley-Simmons páros szerint is az egyik legjobban sikerült albumuk.
A 80-as évek nem kedveztek a KISS-nek. A tv-ben mindent elsöprően nyomult az MTV (Music Television) és nem az olyan dinoszauruszokat nyomták, mit a KISS, hanem a friss glam és később a trash, majd grunge bandákat szerepeltették. Ebben az ellenséges korszakban az egyetlen logikus lépés a KISS számára a maszk levetése volt. Az unmasked KISS már belefért a jólfésült, glammos, párducmintás ruciba öltözött bandákba, és – végre – képernyőre kerülhettek…
Ám eddigre már megint újabb gitárosuk volt, Bruce Kulick. (De ez már egy másik történet lesz… úgyhogy kis türelmet kérek, és – esküszöm – elmesélem azt is.)
Addig is, hallgassátok meg a „Creatures of the Night” albumot.
Szerintem nem fogtok csalódni!
(Ha másért nem is, hát a „nosztalgia-faktorét” megéri.)
Íme a link:
https://www.youtube.com/watch?v=9w6a_7Nvi54
Mára ennyi voltam.
\m/
A Rock ereje legyen Veletek!
Előzmény itt:
*az eredeti posztban Frehley neve tévesen szerepelt kétszer
