HOLDKOMP

Kis lépés ez az árnyékos oldalon…

CelluloidSci-fi

Csőmozi #160: Ötórai whiskyzések – Devil girl from Mars

Brit kísérlet az amerikai tu-fa sufnifilm előállítására.

A cím nem hazudik, tényleg, bár az ördögi kicsit romantikusan túlzó jelző a kanirtás után földi hímekre fanyalodó címszereplőre. Nyah (Patricia Laffan) viselkedése és külseje leginkább egy, a harmadik cé feletti hatalmától megrészegült, szecessziós-náci matektanárnőére emlékeztet, szövege (szaxóval infodump (!), azaz ha nincs rá pénzed, akkor ne mutasd, hanem mondd) fahangú übermensch-deklamálás a nyomorult földlakók eltiprásáról. Mindez az isten háta mögötti skót fogadóban, a pár helyszínes szalonkrimi, ill. a romantikus melodráma keretei közé illesztve (khömm, vasvillával odacsűrve) enyhén naiv, vagy izé, hát hogy is mondjuk szépen, puritán hatást kelt még garázs-sf mércével is.

Ha igazságosak akarunk lenni a jövőre 70 éves alkotással, Amerikában is épp csak kezdtek feljönni ekkor (1954) a kályhacsőűrhajós, egy szál műteremben forgatott és tudományosnak csak igen nagy fenntartásokkal nevezhető fantasztikus produkciók, pl. a Corman-féle American International Picturestől. A szintén „kultikus” Mars needs women jóval későbbi, ’67-es, így legfeljebb a fordított ihletődés esete foroghatott fenn. Vagy ki tudja, az AIP-hez hasonlóan szerény művésznevű British Lion Films valószínűleg abból főzött, amije volt, a korszak erkölcsnemesítő szerelmi drámáiból és jó útra tért bűnözőiből, a szebb jövőért mindent, még magukat is feláldozó bölcs öreg tudósokból és a többiekből, és persze a minden második levegővétel ürügyén bőven nyakalt whiskyből. Whiskey-rajongoktól ezúton elnézést, nem néztem utána, a skótoknál hogy kell írni a hatszoros tőzegrétegen átszűrt nyolchordós kétszázévest, de ennyi még egy klasszikus Dallas-epizódban sem folyik.

Rejtélyes körülmények közt eldurranó modellrepülő, azaz a durranást kiváltó meteorit nyomában autózik a sivár skót felföldön a Professzor és a Riporter, a környéken ólálkodó Szökött Bűnöző (nevük is van, az utóbbit pl. Albertnak hívják, a prof. Hennessey, de az archetipikus, más szóval papírfigurákat egyszerűbb így követni) útja egykori nőjével, hogy, hogy nem pont az eldugott fogadóban keresztezi egymást, sőt az összes többi szereplőével is. Jelen van még a Vásott Gyerek, a Nagyvárosi Glamúrdáma, plusz a nép egyszerű gyermekeként a bármilyen történésre reakcióként csak vedelni képes Mr. Jamieson, a fogadós (nem tudom ki volt a szponzor, ha egyáltalán) és a felesége. A szökevény leleplezése igazi kandallópárkány előtti „hol volt azon a viharos éjszakán”-típusú szembesítő jelenetben éppen Nyah belépője miatt szakad félbe, ő jó drámai érzékkel éppen ekkor recseg át az égen rettenetes utcai lámpa-űrhajójával. A földlakók döbbent találgatása nem tart sokáig, mert a marslakónő egyszerűen besétál a nappaliba és közli a dolgok állását: hiába a kapálózás, fejlettebb technikájával úgyis azt csinál, amit akar. Kezdetnek láthatatlan erőfallal zárta le a környéket, és a kipusztított marsi férfiak helyett a helyi erőkből vinne (a halálsugárral elintézett első áldozat, a szerencsétlen púpos gondnok ezért jutott szomorú sorsára, ti. mert szaporítóanyagnak sem volt jó, bár ezek szerint a két faj teljesen kompatibilis).

Az áthallásosnak is felfogható címmel szemben szexuális feszültség itt csak a helyiek közt támad, szó sincs annyi bizsergetésről sem, mint mondjuk a cicanacis holdlakó macskanők esetében – a Glamúrnő (Hazel Court) fél perc alatt beleeesik a délceg riporterbe, és nyakig begombolkozva a karjába is omlik. A végpusztulás árnyéka már csak ilyen extrém hatással van az emberre, láthatóan nőkre is. A krízissel ki-ki a maga társadalmi polca és kultúrszintje szerint küzd, a fogadósné pl. szerint igyunk meg még egy teát, amíg élünk, hiszen úgyis a Jóisten kezében van minden, a Vásott Gyerek pedig kalandtúraként fogja fel, hogy az idegen haláldominanő elviszi az űrhajójára. Nyah robotja, a ma már egyértelműen röhögést keltő Chani (a Dűne még odébb van, mielőtt) Klaatu előképe lehet (The day the Earth stood still), egyébként az erődemonstráció jegyében játékautók és házikók közt vág rendet a terepasztalon, a tévedések drámája végén mégiscsak felrobbantott idegen hajó végét meg az organikus fém burkolata idézte elő, ha jól értettem a levezetést, de egyáltalán nem biztos. Nézhető lent, vagy a kapitalizmus sorsáért aggódóknak akár Netflixen is.

 

HOLDKOMP