Csőmozi #95: Whiskasból van a hold – Cat-women of the Moon

Tudtad, hogy a hold sötét oldalán veszett el a cicanacis macskanők civilizációja?

Bizonyos filmtörténeti korszakokat legendákhoz méltó rajongás övez pár évtizeddel később, valós értékeikre vagy azok hiányára általában nem sok tekintettel. Ma az impotens ’80s nosztalgia a bármi újat teremteni képtelen hipszterek kedvenc kaparófája, és a Szörnyecskék vagy a Kék bársony mellett az Amerikai nindzsa bizony pont akkora baromság, amekkorának gyerekfejjel is látszott. Másik ilyen televény a sci-fi irodalmának (legalábbis Amerikában) teremtő kora, az Amazing Stories és a Weird Tales lapjairól sufnistúdiókba átmászott számtalan bádogrobot, őrült tudós, komcsi marslakó, óriásrák, mutáns nyúl és a többi iparszerű megfilmesítése az ’50-es években. Mi éppen csak bezártuk Recsket, amikor az imperialisták a következő fél évszázad alapjait tették le a műfajban az Ed Wood-nagyságrendű látnokok, de főleg a kreatív kellékeseik segítségével. Milyen a korszak jellemző lelete csak úgy magában, kontextusból kiragadva, ha nem képzeljük oda mellé a szomszéd garázsban morfiumozó, nyugdíjas Lugosi Béla melankóliáját? Meglehetősen, ööö, sajátos.

Reprezentatív darabnak vettem, főleg meggyőző címe miatt, Arthur Hilton 1953-as rendezését – nem mintha tudnék bármit a művészről, csak hogy a szállodásoknak nem rokona. Az állítólag korai 3D film egyetlen jelentős kreditje Elmer Bernstein zeneszerző a szokásos theremin-lounge hangzással, de még neki is elírták a nevét. Később Oscar-díjas, itt nem mondtam volna meg. Alacsony költségvetésű sci-fi kalandvetítéstől sokat várni ebben a környezetben, sőt máshol is dőreség, a rádiókkal telepakolt, ablaktalan szobának kinéző űrhajóbelső kategóriájának megfelelő. A legénység dialógjai és kinézete is, a tagság amcsi iskolabusz-szintű profizmussal mond keményeket kilövés után, kivéve Helen Salinger (a beatnikek már a spájzban vannak) navigátornőt, neki az első dolga fésülködni. Tizenéves szintű a romantikus huzakodás is, amit ketten, úgy másfél méterre a kibeszélt harmadiktól előadnak. Értem, hogy űrhajón nincs sok hely, de Disney-tinik helyett meglett emberektől ez még furcsább. A fegyelmezetten végrehajtott küldetés csak úgy letér a pályájáról és a sötét oldalon ér holdat, mert a navigátornő talált egy fasza leszállóhelyet, illetve hallott róla valamilyen Alfától?

Talajt érve az osztálykirándulás szertári űrruhákban folytatódik a stúdió festett hátterei és pár szobája közt, idefelé kicsit szívszorító volt elgondolni, hogyan forgathatta valaki a játékűrhajót a csillagszóró vagy gázláng előtt, a meghajtást imitálandó. A túlkoros cowboy-cserkész parancsnok rendes amerikaiként hozta a Coltját, hiszen

…ahol levegő van, ott élet is, ahol élet, ott halál.

Matula bácsi sem mondta volna szebben. De mit hallok, levegő? Igen, a felszín alatti barlangokban van, bár korábban a hőviszonyok emberevő természetét demonstrálandó a vezér a napfényes oldalra dobott át egy szál, szintén felcsempészett cigit, mire az lángra kapott… Nyilván már ott is volt, és a pisztoly sem indokolatlan, a felfedezőknek ugyanis pár óriás plüsspókkal kell látványosan megküzdeniük, mielőtt találkoznak a falról kukkoló árnyékokkal, majd a hold ősi cicavilizációjával (haha), az egy tucat macskanővel! Név szerint Alfával, ugye megmondtam, aki bemutatja a többieket… wait for it: Béta, Delta és így tovább.

Az antik dizájnú cicanő-romvárosban (a terem hossza itt eléri a 10 métert) teljesedik ki a rivális fajok kapzsiságtól és szerelmi tragédiáktól sem mentes, görög sorsdrámákat idéző összecsapása, sok szót nem vesztegetnék rá, már csak azért sem, mert az sem derül ki, a helyieknek a catsuitokon kívül mégis mi közük a macskákhoz. A kiábrándító végjáték után (az álnok telepatikus macskanők maradnak, ahol vannak, a szerelem most sem elég) a megkínzott földi férfi homlokát az irányítópultnak döntve jelentene White Sands bázisnak, amikor a hangszóróból… vészjósló dorombolás hangzik fel, á nem, a csattanós lezárás helyett a pilóta csak annyit mond, hogy hosszú történet. Tényleg, egy óra pár perc az egész, de sokkal többnek tűnik.

HOLDKOMP