Apple Watch – mire jó és mire nem?
Vagyunk páran, akik a csinosan csillogós holmik vonósugarában élünk és megveszünk early adopterként minden hülyeséget, még azt is, amit nem.
A kütyühalmozás nem állhat meg kezdetleges android 1.5 tableteknél, sehol nem támogatott e-ink könyvolvasóknál, néha el kell merülni a vállalhatatlanság mocsarában és jön szembe a túlárazott szar: az Apple.
Sírva-nevetve mesélhetnének zenelejátszók arról, hogyan és miként jutott a rossz sorsuk a háztartásba, a Zune, a Microsoft iPod killere lehetett talán a lokális mélypont, onnan nehéz tovább süllyedni. Igen, a “csoki” barna, ilyenem is volt.
Vélhetőleg sokan nem is hallottak róla, távoli földrészek sorozataiban ekézték, mert annyira hihetetlenül szar volt, hogy arra nincsenek szavak, Magyarországon konkrétan a lokalizáció nem engedte használni.
A nyájas olvasó most már bizonyára betekintést nyert a lélek sötét bugyraiba, hatoljunk is mélyebbre, miért lett egy Apple Watch a hétköznapi társam, hogyan tettem tönkre és miért vettem utána ismét egyet?
Az órák világa egy igazán csudálatos világ, aki szereti, annak nem újdonság, a kívülállók pedig úgysem értik, hogy mi az ördög vezet bárkit arra, hogy karórát hordjon, amikor az idő körbevesz, ott van minden telefon kijelzőjén, nem tehetünk úgy egy lépést közösségi közlekedéssel, hogy ne tolná magát az arcunkba.
Karórát hordani menő lett, a különböző fitnesz és aktivitás iparágak kitermelték a FitBit karszalagot, Garmin GPS hordhatókat, se szeri se száma a mostanra csak okosóra gyűjtőnéven illetett kellékeknek, ezek között van penetra szar és persze vállalható is.
A hordható kütyük piacán az okostelefonnal összepárosíthatók sem előzmény nélküliek, nem meglepő módon Japánból jött az előszél, a Citizen Proximity lehetett talán az egyik olyan ügyes kísérlet, ahol az óra meg tudta mondani, hogy elhagytad a méregdrága telefont. Meséljek arról, hogy ki vette meg?
Magyarországon ez sem volt soha hivatalosan forgalomban.
Lapozzunk is tovább. Az Apple Watch, az almás gyártó okoskelléke mára a hatodik generációnál tart, rengeteg újdonság került bele az évek során, lehetetlen felsorolni, mennyivel jobb a mostani az eredetinél.
Érdemes észben tartani, hogy egy termék – különösen ha technikai eszközről van szó – életútja nem végtelen, a szoftverfrissítés lesz az, ami miatt le kell mondanunk a korábbi szeretett társainkról, a lerúgott zokni az ágy alatt többet fog érni, mint az egykor beszerzett okos micsodánk.
Van egy szabály, a Moore-törvény kimondja, hogy a számítási teljesítmény időről időre duplázódik, az időállandón van némi vita, az, hogy másfél vagy három év egy termék élettartama ebben a szegmensben csupán gyártói akarat kérdése, ha nincs új szoftver, baszhatod az egészet.
A technológia okosórák szintjén tehát nem befektetés, amíg egy valódi óra, mondjuk a közismert Rolex Submariner soha nem lesz olcsóbb a másodpiacon, az okosórákba rakott ezer dollár elvesztegetett pénz. Ezer dollárt említettem? Igen, az acél tokos, milánói szíjas Apple óráért szemrebbenés nélkül elkérték az összeget, most a jófogáson meg lehet nézni az árát, senki nem ad plusz pénzt a zafírüvegért, hiszen semmit nem ér, ami mögötte van.
Nagy-Britanniából tette fel a kérdést olvasónk, Nulla (a tiszteletbeli), hogy van-e értelme almás órát vásárolni, mi szól mellette és mi szól ellene?
Oszlassuk is el az alapvető tévhiteket: az okosóra nem orvostechnikai eszköz. Számtalan példa mutatja azt, hogy az óra riasztására amerikai klinikák terhelődtek túl, a biztosított páciensek sokszor teljesen indokolatlanul jelentkeztek be diagnosztikára és kezelésre. Ugyanakkor az esetek nem csekély százalékában az óra életet mentett, volt olyan, hogy az alany pár másodperces tudatkiesésről csak akkor értesült, amikor megnézte az óráján és kiderült, hogy majdnem meghalt.
Ebből általánosítani nem érdemes, maga az Apple Watch nem fog helyettesíteni szívritmus-monitort, valódi orvostechnikai eszközt, nem is célja. Vannak jó nevű gyártók, az Omron például tud háztartási méretben is megfizethető eszközöket gyártani, az iparági sztenderdeknek megfelelő minőségben.
De akkor mégis mi szól az Apple Watch mellett?
Ha valaki szeret zenét hallgatni, a Watch az egyik kedvenc lejátszója lehet. Az új Watch OS lehetővé teszi a Spotify zenelejátszást, nincs senki kötve az Apple zenebolt ún. “ökoszisztémához”, bár tegyük hozzá, hogy korábban sem volt, az órára letöltött több száz órányi mp3 hanganyag a párosított Bluetooth fülesekkel a teló nélküli szabadságot adta természetjáráskor, vagy csak ha ki akartunk ugrani a közértbe egy sörért.
Az Apple Watch ezen felül fizetőképes, a telefonon hitelesített kártyákkal akkor is tudunk fizetni bárhol az NFC technológiának köszönhetően, ha nincs nálunk se telefon, se bankkártya, csak a Watch.
Aki eddig elolvasta, azt bizonyára furdalja a kíváncsiság, hogy mégis hogyan tettem tönkre és miért vettem helyette egy másikat?
A válasz persze prózaibb a kérdésnél, költözéskor tekertem fel egy kültéri hosszabbítót és a kemény vége megütötte az órát, az pedig fogta magát és ledobta a kijelző panelt. Bánkódtam is rendesen, hogy lehetek ennyire balfasz, pedig akkorra már picit gyűlöltem. Nem volt több szoftver frissítés, lassú is volt, fél percig kellett basztatni, hogy csináljon végre valamit, a Series 2 Sport alu nem volt egy leányálom, inkább ilyen békés egymás mellett élés esete forgott fenn. Tetszett a külalakja, a beltartalma egyre több kívánnivalót hagyott maga után. Összetörtem, kampec, ki is dobtam a kukába.
Nem telt el fél év és jött a hátsó tudati kisagyi motoszkálás, hogy kell egy Apple Watch.
DE MIÉRT???
Sikolt fel a kicsi Ábel, ha már egyszer ráfaragtunk, jobb már úgysem lesz.
A Series 3 maga volt a megváltás. Gyors, sőt villámgyors az elődhöz képest, a Health alkalmazás seamless, nem akartam tudni, mennyi egészségügyi dolgon tudnék még javítani az életemben, mégis figyelmeztet, hogy álljak fel időnként, megint máskor lélegezzek mélyeket, a szokásos 12-15 kilométeres hétvégi túráknál pedig trombitál, hogy mennyire jó az nekem.
Nem való mindenkinek, nem is ajánlom, ha valaki nem érti, miért érdemes használni.
Az Apple készülékek világa egy különös világ, aki ahhoz szokott, hogy a számítógépén könyvtárakban tárol iratokat (directory, file), az nem fogja egyből megszokni, hogy a való világban nem a számítós arcok által ránk ruházott struktúrákban élünk, hanem a funkció, az alkalmazás oldaláról indul az emberi természet. A videó az nem irat, könyvtárban nincs prezentáció.
A gyermekeim előszeretettel pakolták be a matchboxokat a hat fejes SONY videomagnó VHS nyílásába, pedig azt nyilvánvalóan nem arra tervezték, hanem ferde sávosan felvett családi videók lejátszására.
A DOS és Windows szocializáció nagyon erős a köztudatban, nem mindenki akar elszakadni a megszokott környezetétől, ezért nem is ajánlott Apple órát venni azoknak, akik problémák halmazával, ellenérzésekkel közelítik meg a kérdést.
Nem lesz jó.
Ha viszont a szórakozás, just for fun irányából nyitunk, és valahol egy távoli erdőben rájövünk, hogy a túlárazott szar iPhone kameráját is lehet irányítani a kezünkre csatolt órával, jöhet a big smile és a feledhetetlen pillanat.
A Series 3 órámat átadtam azóta viselésre annak, aki szereti, most egy Series 6 modellre pályázok, a 44 mm méretre pont jó lesz és amire kíváncsi vagyok, az az OLED kijelző always on.
Körbe is értünk, már megint nem magán az órán van a hangsúly, hanem valami kütyüzős tech jelentéktelenségen.
