A Rolex Submariner pénztárcabarátabb változatai
Minisorozatunk második részében minden idők legnépszerűbb dizájnja által inspirált, olcsóbb karórákról lesz szó.
Az omázs egy elképesztően érdekes műfaj, amiről mindenkinek van valamiféle véleménye. A konszenzus az, hogy jobbtól lopni nem szégyen, illetve nincs új a nap alatt – ezért van az, hogy szerencsétlen Submariner formája nagyjából egymillió márka kínálatában szerepel valamilyen formában. Akkora a range, hogy teljesen legitim formai másolatokat lehet kapni gyakorlatilag tizenötezer forint magasságától egészen a többmilliós Tudorig bezárólag, ami egy picit több is, mint omázs, de erről majd lejjebb egy picit később.
Nehéz egyáltalán körülírni kellő tisztelettel, hogy mi a tisztelgés egy dizájn előtt és mi a gátlástalan koppintás között a különbség. Az óraszeretők körében ez a határ ott húzható meg egyértelműen, hogy az eredeti márka és logó szerepel-e valamilyen formában az órán, vagy csak a dizájnelemeket vették át.
Magyarán ha rajta van, hogy Rolex, de nem a Rolex gyártja, az hamisítvány, ha nincs rajta, akkor homage.
Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért ennyire elnézőek a nagy gyártók a többi koppinccsal szemben, át kell gondolnunk a jelenséget. A Rolex (vagy egyébként sok más ikonikus óra gyártója) legyárt valamilyen órát, ami kult státuszba kerül és rettentően vágyott darab lesz. Mindenki szeretné magának, ezért vásárol valami hasonlót, még ha nem is teheti meg, hogy megvegye az eredetit. Gyakorlatilag ingyenreklám az eredeti órának és a vásárlóközönségéből mit sem veszít. Hogy miért? Mert az eredeti órához nem csak az óra jár, hanem a tény, hogy ilyen órája van valakinek. Repitárggyá válik a dizájn-utánérzés.
Mielőtt végleg elásnám az összes omázs órát, fontos tisztázni, hogy az omázs órák ezzel együtt nem feltétlenül koppintások. Sok kultikus óra (egyesek szerint maga a Submariner is, a Fifty Fathom alapján) valaki más dizájnjára ült rá. Ha nagyon a dolgok mélyére akarunk ásni, akkor a Rolex egyik legdrágább és legmenőbb órája, a Daytona valójában egy áttokozott Zenith El Primero. Az óragyártók mind szerkezetben, mind dizájnban merítenek egymás ötleteiből, ami egyrészt rossz, mert kellemetlen hasonlítgatásokra ad alapot, másrészt nagyon jó, mert nekünk vásárlóknak hatalmas mozgásteret hagy.
A homázs órákban sokmindent lehet szeretni. Amikor nálam volt blue Certina DS-e, ami egy egyértelmű Rolex Submariner No-date homázs, tulajdonképpen megtanultam egy picit szeretni. Nem rajongani érte, de szeretni. Nyilván senki nem ragadott meg a csuklómnál fogva, hogy alaposabban szemügyre vegye, de a minőségi kidolgozás és a gyönyörű részletek tényleg lenyűgöztek. Ezek a kütyük saját jogon változtatnak általában annyit az eredeti elképzelésen, hogy legyen valamiféle kis egyedi arculatuk, ráadásul kivétel nélkül az eredetinél olcsóbb áron. Plusz megadják azt a rugalmasságot, amit amúgy az eredeti nem engedne meg: a szabad interpretáció lehetőségével akár kvarc, akár japán, akár svájci szerkezettel is hozzáférhetők.
Plusz lehet őket gyötörni, ki nem szarja le, ha esetleg tönkremegy. Ellentétben ugye egy picsadrága Rolex-szel, amit azért veszel, hogy az unokád el tudja kokainozni az árát.
Mivel a Subok az ötvenes évek óta jelen vannak, ezért másolatból/omázsból annyi van, mint égen a csillag. Én a személyes kedvenceimet soroltam itt fel, hátha valaki kedvet kap ahhoz, hogy beszerezzen egyet.
Invicta Pro Diver
Az Invicta sok szempontból a kedvencem, mert mindenki utálja, mint a szart. Csiricsáré, ordenáré randa órái egyértelműen röhejesek, gyakorlatilag nincs olyan saját tervezésű órájuk, ami 50mm alatt lenne (a rendes órák 40mm körül vannak), akkorák mint egy tégla és olyanok, mint amit egy orosz vállalkozó igényeire szabnak. Plusz svájcinak hazudják magukat, ami undorító. De minden létező Invicta fan visszatér egyvalamire saját mentségére és ez az Invicta Pro Diver.
Ami tök érthető: az Invicta Pro Diver a tokon virító, hányingerkeltő INVICTA gravírozástól eltekintve egy kurvajó kis óra. Bár a minőségbiztosítási elégtelenségeiről híres gyártó nem arról híres, hogy minden órája tökéletes lenne, de ha belenyúlunk a tutiba, akkor simán beleszaladhatunk egy jó hosszú ideig tartó szerelembe. Sokan imádják.
Ára: 70-80 dollár (kb. 20 000 Ft) az automata változatért, a kvarcért nem kérnek pénzt
Ami tetszik: a cuki kis Invicta jel a másodpercmutatón és az, hogy tényleg 100m-es a vízállósága, lehet menni úszni benne
Ami nem tetszik: az az okádék gravírozás az oldalán
Parnis-Famnis-Reginald-faszomtudja milyen Submariner
A kínai marketing rettentő kreatív bír lenni, amikor elnevezésekről van szó és valami elképzelhetetlen oknál fogva a Parnis órákat rendszeresen árulják mindenféle más név alatt. Igen, kínai szerkezettel készített kínai órákról van szó. A véleményem szerint becsülendő törekvés, hogy brandet próbálnak építeni valami kínai termék köré és nem valami gagyi szar kamudumával, hanem felvállalva, hogy ők bizony kínaiak. Innentől kurvára érthetetlen, hogy mi a tökömnek kell harmincféle név alatt árulni ugyanazt az egyébként fasza órát. Mindannyian rettentően ki lennénk egyezve a Parnisszal.
Nem égbekiáltóan jó a minősége – legalábbis a beszámolók alapján. Én magam még sosem fogtam a kezembe ilyet és csak azért nem rendelek egyet, mert rám fognak borulni a cuccaim lassan és megint eltörik valamim. Gondolkodás nélkül kipróbálnám, mert annyira brutálisan olcsó, hogy az embernek könnyek szöknek a szemébe. Ha valaki szokni akarja, hogy milyen egy Submariner, akkor ennél szarrágóbb módon nem lehet megtenni, márpedig mi imádjuk az ilyesmit.
Ára: 40 dollár. Esküszöm. Mondjuk csak kvarc, de kit érdekel ennyiért
Ami tetszik: az ára és hogy nem akar többnek látszani, mint ami, plusz meg lehet venni logó nélkül, hogy még ennyire se legyen ciki.
Ami nem tetszik: a 30 méteres vízállóság. Ebben ugyan nem fogsz búvárkodni, de még kezet mosni sem.
Alpha Submariner
Az Alpha egy nagyon kreatív hamisító volt, amíg ki nem találta, hogy márpedig ők most Alpha lesznek és elkezdenek márka lenni. Mit mondjunk erre? A kreatív elnevezés (éééértitek, Omega-Alpha) plusz pontot ér, ráadásul félreértés nélkül ott díszeleg minden számlapjukon a kurvanagy Alpha felirat, hirdetvén saját magukat. Baromi sok órát lemásoltak és forgalmaznak – szóval ha valaki hamisítatlan (jó, több szóvicc nem jön) Sub élményt akar, annak nem kell mostantól BDSM klubba járni (oké, most már tényleg nem lesz több), annak remek választás az Alpha. Mosolyogva lehet róla mondani, hogy képzeljétek, ez egy nagyon durva másolat, japán vagy kínai automata szerkezettel (fasz se tudja megmondani), de nem is volt drága!
Ára: 100 dollár, vámmal minden lófasszal együtt simán felmehet negyvenezerre
Ami tetszik: nagyon jó minőség, látszik, hogy hamisítók voltak régen
Ami nem tetszik: hogy 50 méterig vízálló, ami azért büdös nagy lófasz egy búvárórának. Egy zuhanyzástól el tud baszódni. Plusz ennyiért már rendes gyártó rendes óráját is meg lehet venni, nem megtért gengsztereket támogatni.
Orient Ray és Mako
Az Orient blue egyik kedvenc márkája és az én szívemnek is nagyon kedves. Az Orient egy japán gyártó és a Seikohoz hasonlóan házon belül csinálja a szerkezeteit, ami szerintem iszonyatosan menő dolog. Pontosak is, mint a picsa és mindenki imádja őket. Az órasznobok egy emberként elismerik az Orient erényeit, ráadásul ha nem a Ray-t, hamem a Mako-t veszed, akkor nem is tudják rád fogni, hogy a Submarinert akartál, csak sose lesz rá pénzed.
A popkultúrában senki le se szarja a japán órákat, ami kurvanagy hiba. Némelyik jobb is, mint a svájci egyenszarok, amiket békésen esztergálgatnak különbözőre, hogy a végén ugyanúgy beletosszák a tizenkettő egytucat ETA vagy Sellita szerkezetet. Aztán a többszöröséért árulják, mint a japán gyártók termékeit, akik nem kevés időt és energiát töltenek azzal, hogy egyedi dolgokat gyártsanak saját erőből.
A Ray és a Mako számtalan változatban kapható és az első páros ebben az ajánlóban, ami egyáltalán nem ciki, sőt. Ahogy írok róla mindig egy picit elkezdek újra vágyni rá.
Ára: 180-200 dollár, automata saját szerkezetes és itthon is 40-60 000 Ft között fellelhető.
Ami tetszik: a dizájn eredetisége és a gyártó öröksége. Tök legitim óragyártó tök legitim modelljei. Saját jogon kurva menő.
Ami nem tetszik: ha gyötröd, akkor rekordidő alatt tud úgy kinézni, mint amit lefostak. A kristálya karcolódik, a tokja sem bírja nagyon a strapát.
Seiko SNZF17 “Sea Urchin”
A Seiko a másik japán szereplő, aki gátlástalanul merített a Sub örökségből és ennek eredménye a Sea Urchin, ami hasonlóan az Orienthez a maga nemében kibaszottul gizda. Ha választanom kéne én a jó tapasztalatok miatt szerintem emellett tenném le a voksomat, ha csak japán órák jöhetnének szóba. Elképesztően jól néznek ki és ráadásul minőségiek: habár a fém szíj üreges szemei kibaszottul lehangolóak tudnak lenni. Ha egy picit is szeretném őket és nem az lenne az első húzásom, hogy kibaszom a fiókba és rápattintom valami kaucsukra a tokot, akkor erősen meggondolnám a vásárlását, de így azért erősen bejövős. Igényes kivitelezés, házon belül gyártott szerkezet.
Ára: 155 dollár, körülbelül 50000 forintért hozzáférhető innen-onnan.
Ami tetszik: a Seiko, mint márka nagyon megbízható és nagymúltú gyártó és minőségileg kifogástalan. Plusz vízálló, nem is kicsit.
Ami nem tetszik: A 7R36 szerkezet, ami a 7R26-tal karöltve egy rakás szar. Kézzel nem húzható, ami maximum akkor nem kibaszott idegesítő, ha csak ez az egy órád van és naponta hordod.
Casio MDV106-1A
Ez az óra akkora királyság, hogy eredetileg akartam neki külön egy “Szart csakis olcsón” részt. Persze, egyszerű, mint egy kő, ráadásul rohadtul nem túldizájnolt, de cserébe nagyjából egy atomháborút is túl fog élni. Ha meg nem élne túl, akkor bemész a boltba és veszel egy másikat.
A Casio nem a legnagyobb név az óragyártásban, pedig a leghíresebb. Annyi kurva jó dolgot csináltak már, hogy nem lehet őket figyelmen kívül hagyni és ez az óra sem kivétel. Persze nem automata és csak hunyorítva hasonlít a Subra, de talán ez a legkirályabb dolog is benne. Kvarc szerkezet, ami mindent kibír, ráadásul 200m vízállóság, ami gyakorlatban még jetskizni is tökéletes, vagy arra is jó, ha kipróbálnak rajtunk egy tűzoltófecskendőt.
Olcsó mint a szar? Igen. Egyszerű? Naná. Rossz? Hát kurvára nem.
Ára: 45 dollár baszki. Tizenötezer forint.
Ami tetszik: Lelkiismeretfurdalás nélkül csinálhatsz vele bármit és olyan purista, hogy szerintem mormonok tervezték
Ami nem tetszik: 44mm az átméróje, ami néhányaknak azért elég nagy. A gyári gumiszíj picit egyszerű, én szerintem lecserélném azonnal. De mi a faszt várunk ennyiért?
Bulova Marine Star
A kvarckirály Rolex-omázs órája megér egy pár misét. Egyrészt ahhoz, hogy vágyjunk rá nem árt ismerni a Bulovát, akik azzal híresültek el, hogy extrém pontos kvarcórákat kezdtek gyártani. A leghíresebb órájuk blue kedvence, a saját moonwatchuk, a Lunar Pilot amiről félbolond Speedmaster-rajongóként késhegyre menő vitáink vannak. Najó, igazából nincsenek, de így drámaibban hangzott.
Amit ebből ki akartam hozni, hogy a Bulova egy nagymultú gyártó, tartok én is egyet a háznál. A Marine Star nagyon minőségi, príma óra. Sajnos abban a csapdában vagyok, hogy minél kevesebb fogást lehet találni egy órán, annál kevesebbet lehet róla írni. A Marine Star pedig egy jellegében erős, jó gyártótól származó, becsületes kvarcóra. Újabban sajnos egyre kevésbé hozzáférhető a 98B203 modell, felváltotta a kronográf nagytestvére, de itt-ott még rá lehet bukkanni, bagatel áron egy ennyire fasza gyártótól. Azt nem merem mondani, hogy klasszikus lesz, mert annyira nem menő.
Ára: kb. 220 dollár, 50-60 ezer forint, de nagyon oda kell figyelni mert el fog fogyni.
Ami tetszik: “Márkás” óra, gombokért.
Ami nem tetszik: A Bulova legnagyobb vonzereje a 262khz-es szuperpontos kvarc szerkezete. Na, ebben nem az van, csak egy sima japán Miyota. Meg az a mercédesz-nagymutató. Akkor most vagy mercédesz, vagy nem az.
Stührling Regatta 792
NAGYON nehéz lenne a Stührlinget megvédeni, ha valaki arról kezdene érvelni, hogy egy durva koppintás. Személy szerint általában egy újraértelmezést többre tartok, mint egy gátlástalan másolatot, szóval igen nagy bajban vagyok, amikor a Stührlinget kell méltatnom mondjuk a Parnisszal szemben. Tény, hogy sokkal jobb minőségű, mint egy egyszerű tisztelgés. Tény, hogy jobb minőségű anyagokat használ, mint az Orient.
Az viszont szintén tény, hogy egy nagyon-nagyon wannabe Miyota szerkezetes óráról van szó, ami még a “küklopszot” is másolni próbálja. A legfontosabb különbség a Submariner és a Stührling között, hogy az utóbbinak úgynevezett “display back” hátulja van, azaz egy üvegablakon keresztül látszik a Miyota szerkezet a hátuljában. Elképesztően jól kivitelezett darab, de pont oda vitték be a legtöbb kreativitást, amit senki sem lát.
Ez tényleg ad neki egy bizonyos menőségi faktort, ráadásul a szíj is nagyon fasza a beszámolók szerint. Az biztos, hogy ennél közelebb nem lehet kerülni a Submarinerhez, ha nem Rolexről van szó. Vagy mégis?
Ára: 220 dollár körül, itthon a mindenféle vám miatt jó eséllyel 70-80 ezer
Ami tetszik: a display back, a jó szíj, meg úgy általában a minősége kifogástalan. Ha más logó lenne rajta, megkülönböztethetetlen lenne a Submarinertől.
Ami nem tetszik: Ha más logó lenne rajta, megkülönböztethetetlen lenne a Submarinertől.
Steinhart Ocean One Ceramic
Na, ha a Stührling zavarbaejtő, akkor a Steinhart duplán az. Ugyanis ez az óra egy dedikáltan svájci szerkezetes homage-óra, ami egy picit sem akarja titkolni azt, hogy honnan származik. A Steinhartnál jelenleg nincs jobb a piacon ilyen tekintetben. Ha valaki szeretne magának egy Submariner homage órát, akkor ez a tökéletes választás, ha a pénztárca még engedi. ETA 2824-2-es szerkezettel szerelik, amire senki nem tudja azt mondani, hogy kínos.
Svájci óra, ami egy svájci órát másol? Mi a szart lehet erre mondani? A küklopsz szép, a kerámiabetét pazar, a szerkezet hibátlan, a kidolgozás is. A zafírt dupla bevonat védi a tükröződéstől. A szíj szemei nem üregesek, hanem tömör fémből vannak. Minden tekintetben egy tökéletes óra, ami ráadásul svájci, csak épp nem a Rolex gyártja.
Super-Luminova C1 bevonatot kaptak a fluoreszkáló részei, szóval ráadásul még funkcionális is. Háromszáz méterig vízálló, ami beszabehu kategória. Kétség sem férhet hozzá, hogy a kategória királyával állunk szemben.
Ára: 450 dollár, itthon felbukkan 150 000 Ft alatt is szürkeimportban, de nagyon oda kell figyelni.
Ami tetszik: az egész
Ami nem tetszik: az isten se mossa le rólad, hogy azért vettél ilyet, mert nagyon akarsz egy Submarinert, de nincs rá lóvéd
