Csőmozi #94: Szívem majdnem megszakad – Horror express

Peter Cushing, Telly Savalas, Christopher Lee, a lengyel grófnő és az idegen űrmajomdémon a vonaton? Első osztályra kérem, retúr nem kell!

A békebeli világ utolsó perceiben, a századelőn a sárga untermenschek közt a gyarmati értékrendet szálfaegyenesen megtestesítő, valamint expedícióját épp befejező Saxton prof. (Lee, egyben Sir is a profság mellett) épp a zsákmányt csomagolja, mielőtt feladná hazafelé a transzszibériai expresszen. Jégbe fagyott ősembert fedezett fel, legalábbis így gondolja, de az enumerációban a lengyel arisztokrata házaspár udvari bolondjaként felbukkanó Kabir Bedi őrült pópa máris jelenetet rendez. Ott helyben, a pályaudvaron ugyanis még indulás előtt szenderült jobblétre egy tolvaj. A dobozt piszkálta, ráadásul a Raszputyin-imitátor bemutatja, hogy a ládát nem fogja a kréta, amikor keresztet akar rá rajzolni. A Sátán műve!

Az elbűvölő műfaji katyvasz már itt kimutatja a foga fehérjét, pedig még sehol se tartunk. A spanyol stúdióban készült nemzetközi produkció forgatókönyvírója (írjuk ide a nevét, megérdemli: Julian Zimet) szakmája mestere lehetett, amellett kiadhatták neki, hogy hamarabb lehessen felsorolni, mi nincs a filmben, mint ami lesz. A nosztalgikus vonatozás, ahogy azért sejthető, hamarosan kémfilmmel vegyes tíz kicsi négerbe torkollik (inkluzíve az idegesítő szupernagyi, Miss Jones, magát Ház doktort is leiskolázó modorban okoskodik a hamarosan elkövetkező boncolásnál, épp csak a hamburger hiányzik a pofájából, szerencsére itt ő sem tart soká). Az események kiváltója, akár hiszik, akár nem, a szállítmány, az utazóközönség soraiban kíváncsiskodó másik doktor, Wells (Cushing, jó hogy nem Herbert George) ráveszi a szerencsétlen kalauzt, fúrjon lukat a ládára és nézzen bele. Kisvártatva csak a kiégett szemű hulláját, mármint a kalauzét találják a csomagolásban, a zárat pedig kipiszkálták.

A kockafejű néző itt kezdi húzogatni a száját, mégis honnan tudna egy 2 millió éve lefagyott ősember zárat piszkálni belülről? Kicsit utánagondolva a homlokához kaphat: igen, a tolvaj… Az űrből jött, majd az ősi Földön rekedt alien démonentitás szájról szájra, akarom mondani fejről fejre szállva ellopja az emlékeket és áldozatai összes skilljét, mint a boncolásokon előkerülő, simára csiszolt agyak napnál világosabban bizonyítják. Dr. Wells zseniális levezetése, hát hiába, a tudomány. A lelet az evolúció számtalan rejtélyére hoz megoldást, ahogy a másik doktor, azaz prof. ámítja a pillogó grófnőt (Silvia Tortosa, a másik híresebb színésznő a stábban a nemzetközi kémasszonyt alakító Helga Liné) egy kupéval arrébb, mire az ekkor még nem túl woke hölgyike megereszti az amúgy is erős szövegkönyv egyik legjobb sorát:

Evolúció? De hát az erkölcstelen, nem?

A másik legjobb Mr. Cushing száját hagyja el, midőn félúton, első pár hordozója lelövése után a monszter felkeresi a magányosan naplózgató Saxtont, és hamis vádakkal épp kinyírná lebuktatóját. Végszóra betoppan dr. Wells, kezében bazi nagy puskával (“ez azért hasznos lehet”), a rém provokatív kérdésére – mi van, ha az urak egyike szörny? – a következőt találja mondani:

Szörnyek? Ugyan kérem, angolok vagyunk!

Tehát tudományos-fantasztikus okkult horror ördögűzős paranoiamozi, Carpenter Dolgát (bár annak is az eredetijét azért nem) 10 évvel megelőzve, régimódi gyarmati kalandfilm, kandallópárkányról levert régisulis krimi, kémthriller, slasher (az idegen szőrös keze, ahogy kinyúl gyilok előtt) és zombifilm egyben. Count ’em, ahogy amerikaiul mondanák. A vonatbelső a Hammer-horrorok otthonosságát idézi, a külső felvételekhez fasza villanyvasutat használtak a stúdió egy sötét szobájában. Vártam a kérdést, hol jár Savalas, nos ő az utolsó szegmensben rúgja be az ajtót a vonatrabló kozák vezér szerepében, megágyazva a grandiózus finálénak, ahol a vad kozákok immár az ezer repeszre szakadt, karácsonyfaizzószemű rém zombiseregeként kergetik a túlélőket a mozdony felé! Tényleg hihetetlen, a kozmikus távlat érdekében a sarokba szorult idegen nem sokkal korábban még Ciolkovszkij (!) kutatásai és a grófi párocska egyik felénél található szuperhőálló fém után érdeklődött, ezekkel szökhetett volna meg a börtönbolygóról.

A Horrorexpressz egy elsüllyedt, komolyabb világ műve, hajmeresztő blődségeivel együtt is haláli profi módon áll önmagához. Ez az, ami a seggük helyén is bankkártyaleolvasót hordó termékmanágereknek és ötlettelen kukabúvár hipsztereknek ha belekékülnek sem fog összejönni, nem hát, idegenebb tőlük, mint kopár terek sötétjén jönni lankadatlanul, ki tudja, hány ezredéve már. A népszerű videómegosztón itt nézhető, angolul.