Csőmozi #68: Itt a vasárukereskedő – Hardware

Két korszak határán, térdig az ipari művészetben.

A kamaszkor sivatagában, lakótelepi panelek közt késő éjjeli csatornaszörfön (net még nincs) a homokból kimeredő vaskézre bukkanni máig tartó pillanat, ideális körülmény a Hardware befogadásához. A dél-afrikai rendező, Richard Stanley művészileg rendkívül öntudatos szobahorrorjába több stílus szorult, mint a finoman szólva utilitárius Terminátor-széria összes darabjába, pedig mindkettőben csak bosszúálló gépekről van szó. Mr. Stanley kliprendezőként kezdte, az itteni tapasztalatok az 1990-es Hardware stábján, zenéjén és kinézetében is visszaköszönnek. Az epizódszereplőkben szintén, Lemmy pl. a vízitaxis szerepében cameózik, és promózza egyből a Motörheadet járműve magnóján.

De ne szaladjunk messze, az elején a világvége utáni pusztán a Guberáló néma alakja (spagettihős nem beszél, csak néz, de azt nagyon) ás elő a homokból gyengéd kézmozdulatokkal egy robotfejet. Mint azt a reklám messze harsogta, a vándor Carl McCoy, a Fields of the Nephilim frontembere (nálunk, bármilyen meglepő, a fiatal Zana Zoltánt és barátait inspirálta ez az ószövetségi cowboykinézet). A városba visszatérve Dühös Bob, azaz Iggy Pop, az “ipari pöcsű” bemondó hangja olvassa fel a híreket: and the good news, there are no fucking good news! Az utcán festői csövesek és mutánsok, ismerős karikatúra-világ a Transmet, Frász Bíró meg még ezer hely emlékeivel, szóval amilyennek a sötét jövőnek lennie kellett volna. Kockamonitoron zöld betű, savas eső, vörös ég, ameddig a szem ellát, a funkcionalitás kit érdekel. A Guberáló a helyi törpe seftesnek adja tovább a szerzeményét, tőle a szintén kőkemény vándor, Moses (családneve Baxter, ha bárkit érdekel, bár annak nincsenek ilyen nagyralátó áthallásai) viszi tovább és adja karácsonyi ajándékba iparművész nőjének. Mark 13, a vasáru feje egy óvatlan pillanatban kimászik az installációból és elkezdi összerakni magát a többi alkatrésszel, majd nekiáll végrehajtani programját. Mark 13 harci robot, és nem jó fej.

És kész, a cselekmény, sőt a film összefoglalható ennyiben. Ami lenyűgöző, az a mód, amivel a művész látomásos üzemmódban külön kis alkotássá alakítja az összes elemet egy ábrándos éjszakai körsvenktől a barátnő műtermében a fél percig, amíg benéz a hűtőbe. Nem tej van már benne, hanem dobozos laktoplazma, értik ugye. A játékidő nagy része ugyanabban a lakásban fut le, ha a nagy ricsajra felkopogó kínai családot nem számítjuk, bár egy üvegszilánkzáporos mutatványban később hozzájuk is benézünk. Míg odakint folynak a postapók mindennapok, pontosabban a postapók karácsony (újabb vicces hivatkozások tömkelege), a lakásába rekedt Jill, a barátnő és a gyilokgép közt kétszereplős slasher-dráma bontakozik ki. A segélyen jól éldegélő, művészetét viszont prostituálni (eladni) nem hajlandó leányban a távolódó Thatcher-korszak nem egy artisztja ismerhetett magára. A kevés kitekintés egyike a kukkoló szembeszomszéd, aki régóta kattintgatja a képeket Jillről gumikesztyűben nyáladzva. Mármint ő nyáladzik, most átjön segíteni, a következmény kitalálható. A film producerei amúgy Bob és Harvey Weinstein, a perverz szomszédot pedig Lincoln Winebergnek hívják. Nahát.

Lemmyre visszatérve: egy üveg töményet és egy pisztolyt kapott a forgatásra kelléknek, egyiket megitta, a másikat elvesztette, de mivel a gázsit előre megkapta, nem rendítette meg a dolog, mint azt White line fever (nálunk Fehércsíkláz) c. önéletrajzi kötetében megemlíti. Ugyanitt a rendezőt művészkedő gótnak minősíti, tessék, az aura másnak is átjött. Nem maradt kihasználatlan a kézenfekvő utalás sem Márk (13) evangéliumából: “Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” A végén Dühös Bob beolvassa, hogy a jól sikerült gép tömeggyártása beindul, így a kedves hallgatók emeljék meg a munkanélküli seggüket, mert a kormány kegyelméből munkahelyek százai jöttek létre. A nomád belegyalogol az örök láthatárba, egy megújulásra mindig kész punk ütemeitől kísérve a Public Image Limited zenekarból, this is what you want, this is what you get. Vagy ahogy az evangélista fogalmazott: “nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”

(A népszerű videómegosztón fenn van, egy másik videómegosztón kicsit jobb minőségben.)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!