Dawson és a Sarah Jessica Parker
Ki ne emlékezne Dido Imbrugliára, vagy Gwen Stefani fantasztikus hangjára a Cardigansból? A kilencvenes évek telivolt szentimentális szar számokkal, amiért a Jóbarátokat és a Dawson és a haverokat teszem felelőssé. A romcom műfaj beletolakodása a mainstreambe és egyszerre tönkretette mindannyiunk életét azzal, hogy elképzeltük, hogy mi az ideális és mi a tökéletes. Kötélen lógó autógumi az öreg tölgyön, szentjánosbogarak a nyári estében.
Meg az a sok keserű könny, amit lenyelünk.
Ekkoriban volt nagy dobás az egységsugarú, szentimentális lánypop, aminek neves képviselője a Sixpence None The Richer. A Dawson nélkül nem lettek volna senkik, pedig kimondottan aranyos zenét játszottak, ami jól rezonált az akkori kis fiatal, szeretetre éhes kamasz lelkemmel. Vettem is egy cédét tőlük.
Aztán persze telt-múlt az idő és ezt a kodependens, csak kapcsolatban létezni tudó túltolt életérzést felváltotta a kétezres évekre a divatos “független vagyok és boldog”, ami a többségnek, aki akkoriban hazánkban pont ellenfázisban volt párkapcsolatilag rettentően disszonáns volt. Ezért is lett mindenféle csúf viccnek tárgya többek között Sarah Jessica Parker is, aki színészként hiteles és pontos alakításokat nyújt, ezt több filmben be is bizonyította. Következzen egy zenés videó összevágva a legjobb jeleneteiből.
https://youtu.be/OapMBWNgTzU
