Deadpool 2 – spoilermentes ajánló

Nagyon kevés elvárással közelítettem Ryan Reynolds egyszemélyes hobbiprojektjének folytatásának irányába. De rosszul tettem.

Deadpool vicces. Mivel a karakter ténykedése lényegében a saját közegének állandó basztatása, maga a jelenség egyfajta belső szuperhős-lelkiismeret megtestesülése. Hogy miért? Mert mindenki tudja, hogy a szuperhősfilmek és képregények kibaszottul gagyik. Nem káromkodnak, nem ölnek meg embereket, térdre érkeznek kilométeres ugrásokból, köpenyben baszódnak, mindenki kibaszottul férfias vagy nőies, az összes X-men röhejes, a jelmezekről nem is beszélve. Deadpool meg ott csücsül az egész közepében és állandóan beszól az egészre, amin meg lehet szakadni a röhögéstől.

Ráadásul káromkodik, mint a kocsis, olyan viccei vannak, amilyenek az igazi embereknek, plusz ha valaki geci, akkor nem keresi a morális felsőbbrendűséget, hanem a létező legkielégítőbb módon darabokra veri és kaszabolja. Nincs lehangolóbb, amikor egy kardozós hős rugdalózik, mint valami szerencsétlen MMA wannabe balfasz (Herkules? Xena?). Hálistennek a készítők rájöttek, hogy hogy lehet eladni ezt a filmet: cinkelni minden ilyen faszságot és a régi jó öreg henteléssel.

A Deadpool 2 nem hagy alább a tempóval, amit az első megalapozott. Kiszólogatós, paraszt és elképesztően brutális. Továbbra is olyan, mint ha kicsavarták volna a Bosszúállók forgatókönyvét lamantinok kezéből és odaadták volna valakinek, aki látott már emberi dialógusokat és viccelődést. Persze sokszor túltolják és öncélú anyagcserehumorba folyik át a kamaszos viccelődés, de erre is szükség van.

Nem lett erősebb a script, mint az előzőnél, nem lett gyengébb sem. Mégis érdekes maradt és lehet fókuszálni a Ryan Reynolds one man showra, ami rettentően vicces. Egy rontó-bontó hülyegyereket nézni, ahogy minden létező szabályszerűséget felrúg egy kliséuniverzumban pont azért működik remekül, mert a kliséuniverzum receptjét már számtalanszor letették. Nem túlzás azt állítani, hogy Deadpool karaktere az egyetlen emberi jellem (talán a közeli, nem-szuperhős haverokon kívül), aki érdekel bárkit is az egész filmben. Ezért állati szórakoztató végignézni, ahogy gyakorlatilag majdnem mindenkiből aprópecsenyét szecskáznak. Mert le se szarjuk őket.

A Deadpool azért baromi jó, mert nyugodtan hátradőlve végignézhetjük a tétnélküli rombolást, amit egy patyomkin-szuperhősfilmben végig tudna vinni a geci énünk. Mert végeredményben Wade Wilson az, aki belül mi is szeretnénk lenni egy ilyen helyzetben: a nagypofájú majom, akinek semmi sem szent.

A DP2 legalább annyira családi mozi, mint amennyire az első rész Valentin-napi volt. Vastagon ajánlott, a szokásos hét holdkomp kitűzőből hatot kap.