Díszes csontvázak

Az ereklyegyűjtés a középkor méltán gusztustalan szokása.

Abszolút egészségtelennek tartom, hogy rég halott emberek darabjait ide-oda hurcolásszák, aztán vitrinekbe pakolva kiállítsák, viszont az ilyesmiből lesznek ilyen dirvedurva, a giccset, a profánt, a gusztustalant, és művészit egyesítve.

A következő fényképek Dr. Paul Koudounaris: Mennyei testek (Heavenly bodies) c. könyvéből származnak.

Szent Maximus, korai keresztény vértanú, katona:

Ezzel a cuccal alighanem a thébai melegseregben csatázott, elég csak a köldökig érő dekoltázst nézni.

 

Szent Konstatious a tizenhetedik század óta kényelmeskedik egy svájci templomban, de újabban eltakarták egy festménnyel.

Ezekkel a kacér bordákkal, nem csoda.

 

Szent Deodátuszból nem sok maradt, úgyhogy a maradékhoz viaszarcot csináltak, amit azért letakartak egy gézszerű fátyollal:

Süt róla az elégedettség, na.

 

Ez egy másik Szent Deodátusz, akibe valamivel több energiát fektettek.

Hogy azért már mégse legyen olyan nagyon ronda.

 

Szent Pankráciusznak egyszer ellopták a koponyáját.

De aztán megkerült, és visszatették a sisakjába. És szerintem az a középső ujja.

 

II. Konrád nem volt szent, csak apát.

A díszített csontvázak idején külön azért ásták ki, hogy kidekorálhassák.

 

Szent Luciana egy apácakolostor tulajdona volt, és egy darabig a templomban volt közszemlén.

Aztán múzeumba került.

 

Szent Félixről óhatatlanul a sminkes youtube-videók ugranak be.

Azok a fajták, ahol túladagolják a highlightert. (Csillogósító izé)

 

Szent Valentin tizedmagával ékeskedik egy waldsasseni templomban.

És ezzel a legnagyobb díszített csontváz-gyűjtemény részét képezi.

 

Szent Mundícia valaha a védőlányok vénszentjének számított.

Mostanra eltakarták egy deszkafallal, mert a kor ízlésének kissé morbidnak számít az öreglány.

 

Mondanám, hogy szavazzatok a közönségkedvencre, de szerintem ezt most így hagyjuk. Na jóéjt.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!