Díszes csontvázak
Az ereklyegyűjtés a középkor méltán gusztustalan szokása.
Abszolút egészségtelennek tartom, hogy rég halott emberek darabjait ide-oda hurcolásszák, aztán vitrinekbe pakolva kiállítsák, viszont az ilyesmiből lesznek ilyen dirvedurva, a giccset, a profánt, a gusztustalant, és művészit egyesítve.
A következő fényképek Dr. Paul Koudounaris: Mennyei testek (Heavenly bodies) c. könyvéből származnak.
Szent Maximus, korai keresztény vértanú, katona:
Ezzel a cuccal alighanem a thébai melegseregben csatázott, elég csak a köldökig érő dekoltázst nézni.
Szent Konstatious a tizenhetedik század óta kényelmeskedik egy svájci templomban, de újabban eltakarták egy festménnyel.
Ezekkel a kacér bordákkal, nem csoda.
Szent Deodátuszból nem sok maradt, úgyhogy a maradékhoz viaszarcot csináltak, amit azért letakartak egy gézszerű fátyollal:
Süt róla az elégedettség, na.
Ez egy másik Szent Deodátusz, akibe valamivel több energiát fektettek.
Hogy azért már mégse legyen olyan nagyon ronda.
Szent Pankráciusznak egyszer ellopták a koponyáját.
De aztán megkerült, és visszatették a sisakjába. És szerintem az a középső ujja.
II. Konrád nem volt szent, csak apát.
A díszített csontvázak idején külön azért ásták ki, hogy kidekorálhassák.
Szent Luciana egy apácakolostor tulajdona volt, és egy darabig a templomban volt közszemlén.
Aztán múzeumba került.
Szent Félixről óhatatlanul a sminkes youtube-videók ugranak be.
Azok a fajták, ahol túladagolják a highlightert. (Csillogósító izé)
Szent Valentin tizedmagával ékeskedik egy waldsasseni templomban.
És ezzel a legnagyobb díszített csontváz-gyűjtemény részét képezi.
Szent Mundícia valaha a védőlányok vénszentjének számított.
Mostanra eltakarták egy deszkafallal, mert a kor ízlésének kissé morbidnak számít az öreglány.
Mondanám, hogy szavazzatok a közönségkedvencre, de szerintem ezt most így hagyjuk. Na jóéjt.
