Egy hétfői történet

Csalódottan nézte a sokadik üres csapdát. Ez volt az utolsó, a hetedik. Nehéz a prémvadászok élete a sarkkörön túl. Eagle City kereskedői öt dollárt adnak egy nagyobb preparált cickányért ha nem lyukas a bőre, egy róka akár száz dollárt megér. Amikor egy farkast kapott el legutóbb, ezerötszáz dollárt hozott a konyhára a kikészített prém, télire meg is volt a hószánba a benzin. A szeme sarkából mozgást látott, elsőre el sem hitte, hogy három hét után visszatért a szerencséje. Egy jávorszarvas alig háromszáz méterre. Hófajdot vadászott le a .22-essel a múlt héten, levesnek épp hogy csak elég lett. Ide már a nagyobbik puska kellett. Célozni csakis megfontoltan, figyelni a széljárásra, az irányzékot pontosan beállítani, ne menjen fölé, megriad az egész horda. Egyetlen fiatal bika hatszázötven kiló, kitart egy évig a húsa. Szem a távcsőre, az ujj az elsütőbillentyűre. Nem számított arra, hogy széllel szembeni irányból az összes karmával és fogával – a háta mögül, rá is prédájaként várva – érkezik aznap egy rozsomák. A széljárás csak az egyik vadásznak kedvezett.

Hűvösebb hétfők jönnek, ideje felkészülni.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: