Csőmozi #17: Tokyo fist – Ahova köll

Vasember után Ökölember: a szarariman bokszolóként verné ki magából nyomorát, de idegbaja elől a ringben sem menekül.

Shinya Tsukamoto (Cukamotó Sinja) egyszemélyes halálcsillag a japán sci-fi, testhorror, indusztriális karakterdráma… satöbbi egén, de talán felesleges is műfajokba gyömöszölni, nagyjából ugyanazt a témát járja körül (sanda, mondhatnánk ferde tekintettel, időnként belerúgva megszállottsága tárgyába) immár több mint 30 éve. A nemzetkaraktertől kicsit sem idegen elfojtás és következményei, a testi-lelki erőszak legkülönfélébb irányú kitörései, fantasztikus vagy éppen köznapian szörnyű átváltozások – az alternatív színházi körökből jött alkotó a klasszikus Tetsuo (1989) óta rángatja a jól vasalt dolgozó arcából egy szép nap csak úgy kitüremkedő drótot, hogy leszaggatva lássa, mi rejtőzik alatta. Legtöbbször bomlás és apokalipszis.

A kezdés szokásos, a zsömlearcú Tsuda (a rendező alakításában, vajon-e keresztnevet viselőkkel poénkodott-e annyi magyar, mint Barack elnökkel) a betondzsungel szorgos termeszeként nappal nyugdíjkonstrukciókat sóz rá embertársaira, esténként közönyös nőjével néz filmeket, ha jól láttam, többek közt a Harmadik embert, vagy legalábbis valami Orson Wellest és a Metropoliszt. A katalizátor szintén szokás szerint a harmadik fél, az idilli helyett inkább zsibbadt kettesbe bearcátlankodó Kojima. A simaképű játszótéri patkány minden sármjával megáldott amatőr bokszolóval Tsuda munkája során találkozik, és legközelebb már arra kell hazaérnie, hogy az asszony az atlétás csinifiúval rötyörészik arról, milyen volt az ő töketlen lényével megismerkedni a munkahelyi büfében.

Innen a dolgok látszólag a várható irányban mennek tovább. A szarariman és a félvilági rosszfiú japános munkafegyelemmel küzd az elbaszott lelkivilágú nő meg-, illetve visszaszerzéséért. Az elnyomott személyiség leveti láncait, aztán hülyén áll, és nézegeti az üres helyét, avagy mit kezd magával a pondrólétből kitört japcsi dolgozó, ha egyénisége sosem volt? Tesz rá még egy lapáttal, és hadd szóljon.

A nagyváros bádogfalú sikátorain, pincéin és felüljáróin át edzőtermekbe ki-be pofozódó akció magán viseli a művész kézjegyét, azaz a jobb percekben egy az egyben elmenne jól sikerült ipari videóklipnek egy Marilyn Mansonnál pár nagyságrenddel elborultabb sárga zenész alá. A rosszabbakban a gyermeteg perverzkedést fokozza a komikumig, kevésbé emelkedetten olyan, mintha egy négyéves telepi keménykedő a teljes költségvetést csak vérpatronra, spriccre és bucira vert fejű statisztákra költhetné.

A Tetsuo (talán igazságtalan mindent hozzá hasonlítani, de így jár, aki pályafutása elején köröket ver magára) többek közt azért páratlan, mert nem tesz kockafejű kísérletet a rémálom racionalizálására. Egy tökegyforma szerda reggel, miután lekésed a metrót, benézel egy rossz ajtón és ott áll a Fetisiszta, és igen, kurvára le akarja tépni a fejed. Nem mondja, miért, de nem is kell. Kisebb gondod is nagyobb. Ezzel szemben itt pl. Kojima egy ízben simán átbokszolja a falon a főszereplőt, mintha valami idétlen animében lennénk, majd snitt, és folytatódnak a dolgos, bár feszült hétköznapok. Vegyük hozzá a női protagonista elviselhetetlen szűzkurvulását – a lélekben magára talált fiatalasszony most nem a péniszfúrógép rosszabb végén végzi, hanem egyre több vasat dugdos lassan szinte minden testrészébe, csúnyán beszél, és ki tudja, kamerán kívül talán dohányzik is. Félúton felbukkan egy, a régmúltban agyonvert másik nő miatti bosszúkomplexus és a két férfi régi átkos barátsága, amiről mintha konvencionálisan megfeledkeznének az új nő előtt. Tekinthetjük célzatos hallgatásnak, inkább tekintem egynek a számos elbénázott hangnemváltás közül. Rajongók nyilván úgyis megnézik (és nem tudom elképzelni, hogy aki életében egyszer látta a Tetsuót, ne lenne rajongó), rajtuk kívül a japán belvilág kivetülésére kíváncsiak körében lehet érdekes, de ne essünk tévedésbe, a japánok a felszabadulást is úgy csinálják, mint az elmebeteg kötelességet. Ez a nemzet találta fel a szeppukut, mi meg az úri öngyilkosságot a kaszinó lépcsőjén.

 

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: