Egy hétfői történet
Napok óta alig aludt. Éjjelente a szoba különböző szegleteiből halk zizegés és motoszkálás zavarta fel. Gyűlölte a poloskákat. Alig várta, hogy reggel felszállhasson a műszakos buszra, gondosan megtervezte a bevásárlólistát. Hazaérve nekilátott. Három réteg erősített, széles Duct-tape szalaggal ragasztotta körbe a nyílászárókat. “Ezen az ajtón egy medve se jönne át.” – mosolygott magában. Füstölővel körbejárta a szobát, ahol volt egy kis huzat, megkereste a réseket és azokat is leragasztotta. Elégedetten dőlt hátra a fotelben, az első fázissal kész is volt. Bontott egy sört és átnézte a többi kelléket. Öngyújtó, olcsó dezodor. Ez elől nem menekülnek. Kipróbálta a sarokban egy pókon, a hálót pókkal együtt másfél méterről eltüntette a lángszórója. Nem volt más dolga mint várni. Eltelt egy kis idő, kortyolgatta a sörét, amikor meghallotta a koppanást az ablakon. És ott volt a poloska a párkányon. Óvatosan megközeltíette. Öngyújtó, spray és a poloska is megsemmisült. Hitetlenkedve bámulta, ahogy a műanyag függönyről átterjedtek a lángok a több évtizedes, száraz, lakozott léc lambériára. Alig telt el pár pillanat és az ajtó mellett a műanyag mobil gardrób fáklyaként lobbant be, a forró lökéshullámtól hátratántorodva a fotelbe zuhant. Ahogy a tűz felemésztette az oxigént, sűrű fekete füst borított el mindent. A kiérkező tűzoltóknak már jóformán semmi dolga nem maradt. A jegyzőkönyv szerint az ajtó betörését érthetetlen módon több réteg ragasztószalag nehezítette.
Közeleg a tél, a héten már mínuszok várhatók, de a hétfő attól még hétfő marad.
