Egy hétfői történet

Évek óta nem volt szabadságon. Úgy döntött, hogy ezúttal maradéktalanul kiélvezi minden pillanatát. Egy kellően távoli szigetre utazott nyolc átszállással, hogy lehetőleg három hétig senkivel ne kelljen beszélnie. Amikor elköltöztek a gyerekek, tettek egy próbát a feleségével, hogy rendezzék a házasságukat, az asszony eljárt teniszezni, állítólag formába akarta hozni magát. De végül az edzőt hozta formába, úgyhogy szétbútoroztak. A válás után a munkába temetkezett, napi 10-12 óra meg se kottyant. Megsúgták neki, hogy jövőre üresedés lesz a board-ban. Az egyik igazgató nyugdíjba vonul, egy jelölt már biztosnak látszik a helyére. Kint ült a bungaló teraszán, nézte a naplementét és a következő napot tervezgette gondolatban a trópusi koktélja felett. Az idegenvezető elárulta, hogy ritka szerencséje van, emberemlékezet óta nem volt ilyen aktív a tűzgyűrű. Csak az öregek mesélték, hogy a nagyszüleik idejében volt utoljára nagyobb kitörés. Most viszont közelről lehetett hallgatni a tompa morajlásokat, sodródó habköveket gyűjthettek emléknek az irigy szomszédok pukkasztására. Szokatlanul korán jött az apály, a sirályok is elhallgattak. Kortyolt egy utolsót a koktéljából amikor az öt emelet magas vízfal ellenállhatatlanul benyomult a szárazföldre, hogy az üdülőfalut nyom nélkül tüntesse el. Pár perc múlva érkezett egy SMS a gondosan kiválasztott, vízálló telefonjára: “Cunamiveszély várható!”. De azt már soha nem kapta meg.

Hétfő van és szakad az eső. Vegyetek fel vízálló cipőt.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: