Egy hétfői történet

Minden porcikája pár csepp vízért könyörgött. Negyedik napja bolyongott a Mojave kietlen síkságain, eredetileg felkészülni indult. Előző évben letudta a sivatagi félmaratont, egész simán ment. 48 fokos hőségben az eléhezésnél is rosszabb a keringés összeomlása, amikor beüt a folyadékhiány, ezért pontos tervet készített, két óránként kortyszámra beosztotta a hátizsákja víztartályát és hozzáadott még egy fél napra elegendő tartalékot. Az első hetven között ért a célba, meggyőzte magát, hogy az ultramaratoni táv is sikerülni fog. 217 kilométer a Badwater-medencében nem éppen gyerekeknek való, ezért kéthetente kijárt a sivatagba egyre hosszabb távokat teljesíteni.
Másfél hónapja a levezető körén rosszul lépett, egy köves szakaszon kifordult a lába, épp csak vissza tudott bicegni az autóhoz, hogy aztán megállapítsák az MR vizsgálaton: ficam, keresztszalag és hat hét kényszerpihenő. Átkozott dokik, mindig túlmagyarázzák.
A mostani alkalommal egy újra formába hozó 63 kilométert tervezett, azt nappal lazán lehetett teljesíteni, még sötétedés előtt vissza is ért a parkolóhelyéhez. Egy sziklától keletre állt meg, hogy valamennyire árnyék legyen mire ismét autóba kell szállnia. A víz is pont kitartott, benzin volt bőven, sietnie sem kellett, reggelre visszaérhetett a városba.
Egy óra elteltével megállt üríteni, megitta a víz maradékát két energiaszelethez, visszaült és indítózott. Az indítómotor meg se nyikkant. Mit is mondott a szerelő? Valami szolenoidról beszélt, hogy hamarosan cserélni kéne. De pont most hagyta cserben?
Leszállt az este, valamivel hűvösebb lett. Úgy gondolta, ideje útnak indulni, a telefon GPS-ét használó okosórában volt még kilenc óra tartalék töltés, a legközelebbi település alig tizenöt órányira volt, ha lemerülne, az égtájak alapján valahogy akkor is odatalálhat.
Eltelt az első nap és a táj csak nem akart változni. Településnek, épített útnak nyoma se volt, a mobilja az órával együtt rég lemerült. Árnyékot nem talált, nappalra laposabb kövekkel mélyedést készített a talajba és beásta magát valamennyire, hogy védve legyen a naptól, inkább éjjelente ment tovább.
Aztán már az sem számított, hogy nappal volt vagy éjszaka, haladni akart, hogy minél hamarabb elérje a célját. Az érzékei sorra megcsalták, ahogy a napok során úrrá lett rajta a kiszáradás. Hol csobogás hangját hozta a szél, máskor egy kisebb ligetet látott felbukkanni a horizonton, de akármerre vette az irányt, csak a kietlen táj fogadta és a hőség hullámai ostorozták. Végső elkeseredésében pár órája keresett egy éles követ, felvágta a bal csuklóját, hogy igyon valamit, de a vére már annyira sűrű volt, hogy a sebből jóformán semmi sem szivárgott.
Összerogyott. Tompán bámulta a távolban lassanként lemenő napot. Hátát egy kiálló sziklának vetette és lecsukta a szemeit. Kimerült álomba zuhant.
Kíváncsi coyote kölykök bújtak elő a rejtekükből. Az anyjuk hajnalban vadászni ment.

Napsütötte hétfőre ébredtünk, az elmúlt napokhoz képest melegebb idő várható. A folyadék utánpótlásra lehetőleg figyeljetek oda!

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: