Egy hétfői történet

Izgatottan tette át a memóriakártyát az olvasóba. Hónapok óta csak erre a napra várt. Végre új szintre léphet az asztrofotózásban, a jókora objektívvel felszerelt vadonatúj DSLR kamera egész éjjel dolgozott. Felhős volt az ég, de talán hajnalban elkaphatta a látványos augusztusi meteorzáport. A Perseidák. Betéve fújta a várható felbukkanásukat, a szakmai oldalak is napok óta csak erről cikkeztek, miután a NEOWISE üstökös elköszönt, hogy majd csak valamikor 6800 év múltán tegye ismét tiszteletét. Hatalmas mennyiségű adatot kellett átnyálaznia, nem is bízta a véletlenre, az új SD kártyák kapacitását Terabájtban számolták. Hol vannak már a régi szép idők – engedett meg magának egy félmosolyt -, amikor még három megapixeles képekkel épp csak meg lehetett tölteni néhány tíz megabájtot… Hetven százalék. Kisétált a konyhába, amíg lefőtt a kávé, gyorsan átfutotta a zárt fb csoport nemzetközi dicsőségfalát és már előre örült a várható sikernek. Megnézte a meteorológia adatait, egyszerűbb lesz rögtön a tiszta égbolt képeivel kezdeni. A százhúsz megapixeles képek egész gyorsan megnyíltak a RAW formátum ellenére, nem volt zavaró a tömörítés hiánya. Elégedetten számolta az egy irányba futó csíkokat, de… láthatóan valami nem stimmelt. Három-négy tucat hullócsillag egy sorban? Képtelenség… suttogta magában. Nyugatról keletre abban az idősávban repülők köteléke sem haladhatott át. Keserű ízzel a torkában tolta félre a billentyűzetet a sokadik ugyanolyan fotó után. Hiába állította fel az előre programozott pályákat követő állványt messze a fényszennyezéstől távol, amit lencsevégre kapott, az nem volt más, mint az áthaladó SpaceX Starlink műholdak serege.

Ez a hét sem indulhat hétfő nélkül. Ha felnéznénk az égre, az augusztus legszebb tűzijátékában lehetne részünk, ha a kurva felhőktől megint lófaszt se látnánk az egészből.

 

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!