Egy hétfői történet

Alvin Burke rosszat álmodott. Hideg verejtékben ébredve nem tudta kiverni a fejéből a vissza-visszaszüremkedő kőműves dekoltázsok, indokolatlanul kivillanó zsinórtangák régmúltból feltörő emlékeit. 2003 – az év, ami örökre bevonult a köz tudatába, Opa-locka bölcsei meghozták iránymutató döntésüket, példátlan gondossággal elsőként tiltották be a floridai városka utcáin a sagging illúzióromboló látványát.

Mégis ki hordaná látványosan kívül az alsóját, ha nem képzeli magát valami elbaszott képregény szuperhősének?

Alig tíz évnek kellett eltelnie, hogy a nemi egyenlőség jegyében a nőkre is kiterjesszék a döntést, 500 dollár az 500 dollár, a szabály az szabály.

Nem tartotta rasszistának a határozatokat, hiába a feketék voltak többségben a megbüntetett tetten értek között, hiszen maga Obama elnök is megmondta.

Brothers should pull up their pants

Fel kell húzni azt a rohadt gatyát, az alsók látványának az utcán semmi helye!

Az elöljárók ismét összegyűltek, hogy a nehéz költségvetési helyzetben mindent újra mérlegre téve újabb döntést hozzanak.

Végül elrendelték a “No Ifs, Ands or Butts …” feliratok eltávolítását a parkokból, közterekről, a járőröknek megtiltották a további bírságok és büntetések kiszabását, az újraszervezett rendőrségnek fontosabb dolga is akadt.

Bő másfél évtized kitartó küzdelme után aznap minden erőfeszítés és érv ellenére 4-1 arányban menthetetlenül alulmaradt.

Egész életét a köz szolgálatának szentelve még soha nem érzett ennyire mindent átható bánatot és magányt.