Egy hétfői történet
Harmadszor futotta át a hírfolyamot és még mindig nem tudta feldolgozni a veszteséget. Amióta az eszét tudta, az élete része volt. Nem telt el úgy év, hogy télen, tavasszal, nyáron, ősszel ne került volna elő, hogy aztán a család hol tea, hol sütemény mellett körbeülje és beinduljon a fantázia. Tervezgetni jó dolog, csak papír kell hozzá és ceruza. Néha nem árt egy százas centi, de a kockás papírhoz az sem kötelező. Fél méter egy kocka. Négyzetrács, ahogy a nagyon okosok mondanák, de megszokásból akkor is kocka marad. Fél méterenként az egész lakás ráfér az álmokkal együtt. A kisszoba pedig húsz centis osztásokkal újrarajzolható. Amikor pedig át kell rendezni, egy radír sem árt. De most mindezeknek vége. Hetven év után soha többé nem nyomtatnak IKEA katalógust. Győztek a szuperzöldek, marad a képernyő és az online áruház. Valahogy csak-csak túlteszi magát a döbbeneten. De mit fog szólni hozzá a család?
Post Comment
You must be logged in to post a comment.