Egyetlen értelme lehet a langyos pezsgőnek
Ez pedig az, hogy a szobahőmérsékletű pezsgővel ihatsz egy korty eget is. Tisztázzunk valamit: ha pezsgő, csakis száraz jöhet szóba, annál pedig nem is létezik burzsujabb dolog, mint hideg pezsgőt reggelizni orosz kaviárral, nem véletlen, hogy ilyesmit II. Miklós ideje óta nem is nagyon csinál senki, legfeljebb néhány arisztokratikus allűrökkel megáldott újorosz maffiózó.
Mindannyian jól ismerjük azt a fehér, ködszerű párát, ami a frissen bontott pezsgősüveg szája körül gomolyog – na, ezt kezdték el vizsgálni a reimsi egyetem kutatói (tök szívesen lennék reimsi egyetemi kutató, jut eszembe). Szóval az a pára ciángázból áll, hidegebb, mint a jég, és megfelelő hőmérséklet esetén kék, mint az ég. A pezsgősüvegben túlnyomás uralkodik, amikor pedig kibontjuk, a szén-dioxid kiáramlik, és apró jégrészecskékké alakul – amelyek épp úgy törik meg a fényt, mint a légkörben található társaik.
Ja, és a reimsi egyetemen van hab- és buborékszakértő is. Ha tovább szeretném lendíteni tudományos karrieremet, ez az intézmény lenne a második, ahol igazán szívesen dolgoznék – az első továbbra is a Láthatatlan Egyetem, mert valakinek foglalkoznia kell az olyan létfontosságú dolgokkal is, mint az antikváriumok tértorzító képessége.
És akkor valami, ami igazán illik egy ilyen esős vasárnapi délutánhoz:
