Egyszer csak megjelentek nálunk az alienek
Egy különös grillezős házibuli után mindenki hazament, két kis zöld alak viszont ott maradt a nappaliban.
Erre persze senki nem számított, de vagy megkedvelhették a meglehetősen különös vonzódásomat a vállalhatatlan zenékhez és a fekete lemezekhez vagy csak annyira jól érezték magukat, hogy maradni akartak. Pedig a másnap reggel elég nehezen indult.
Egyik legkedvesebb szerzőtársunk, York számolt be róla, hogy a refluxtól (GERD) majdnem alienné alakult át.
Nem kell ennyire tartani ettől, mi például szívesen látjuk az idegeneket. Reflux esetén szárított hibiszkuszvirággal az elmajszolás végett, ízléses tányérban feladva.
Nem kell félni a marhától sem, gyakorlott refluxosként mondhatom, hogy semmi bajt nem okoz. Vajjal tört burgonyával kiadja.
Itt tartózkodásuk során nap napot követett, sorra előkerestük a kedvenc felvételeiket és önfeledten hallgattuk a CD-k mellett az oldschool barázdák recsegését.
De beszéljenek ismét a képek!
Menniük kellett, telefonáltak haza.
Búcsúzóul egy kis kézműves, fadobozos flódnit csomagoltam a hosszú útra.
Egy messzi-messzi galaxisba.
