Egyszer csak megjelentek nálunk az alienek

Egy különös grillezős házibuli után mindenki hazament, két kis zöld alak viszont ott maradt a nappaliban.

Erre persze senki nem számított, de vagy megkedvelhették a meglehetősen különös vonzódásomat a vállalhatatlan zenékhez és a fekete lemezekhez vagy csak annyira jól érezték magukat, hogy maradni akartak. Pedig a másnap reggel elég nehezen indult.

Egyik legkedvesebb szerzőtársunk, York számolt be róla, hogy a refluxtól (GERD) majdnem alienné alakult át.

Nem kell ennyire tartani ettől, mi például szívesen látjuk az idegeneket. Reflux esetén szárított hibiszkuszvirággal az elmajszolás végett, ízléses tányérban feladva.

Nem kell félni a marhától sem, gyakorlott refluxosként mondhatom, hogy semmi bajt nem okoz. Vajjal tört burgonyával kiadja.

Itt tartózkodásuk során nap napot követett, sorra előkerestük a kedvenc felvételeiket és önfeledten hallgattuk a CD-k mellett az oldschool barázdák recsegését.

De beszéljenek ismét a képek!

David Bowie, Bee Gees, Yazoo
Depeche Mode
the Cure a gót beboruláshoz
Roshen aprócsoki mellé csakis Beatles
Miszter Alkohol és Koncz Zsuzsa
Faith No More, Alice in Chains
Pengetős próza

Menniük kellett, telefonáltak haza.

Búcsúzóul egy kis kézműves, fadobozos flódnit csomagoltam a hosszú útra.

Egy messzi-messzi galaxisba.

 

HOLDKOMP