Elöl a motor és elöl a hajtás

Elsőkerék-meghajtás. Húú, az de gáz, mondja az egyszeri okosgyerek, aki keresi az első játszós autóját. Az első tengely környéki elhelyezés mostanra a kereskedelmi forgalomban kapható személyszállító járművek döntő többségének közös jellemzője. Hogy miért?

Mert jobb, mint az első tengelyen elhelyezett motor és a hátsókerék-hajtás. Blue tegnapi félmondata nagy vihart kavart, de hadd részletezzem, hogy mi a jó az elsőkerék-meghajtásban. Ugyan a legnagyobb deficitje, a nyomaték alatt keletkező tapadásvesztés miatti alulkormányzottság és a súlyeloszlás megborulása olyan, amint egy klasszikus értelemben vett hátsókerék-meghajtásos autóra nem jellemző, emiatt a kezelése messze áll az ideálistól. Ellenben amit tud, azt nagyon tudja: a kiszámíthatóságot. Míg az elsőkerékmeghajtású autót ha megtaposod és az elveszíti a tapadást, a súly még mindig az első, hajtott kerekeken van, ezért jó eséllyel a frissjogsis Sanyika sem hal meg azonnal az első kanyarban, addig a hátsókerék-meghajtású, első tengely felett elhelyezett motorú autóknál ez nincs így: ha a nyomaték miatti kormányhatás kontrollálásának elfeledett tudományát valaki nem ismeri behatóan, akkor bizony az első kitörés után felcsavarodik a fára, ha nincs valami asszisztens, ami korrigálja a dolgot.

A hajtáslánc nem olyasmi, amiből van jó meg még jobb. Ha így lenne, egyetlen fajta hajtáslánc lenne a világegyetemben, amit mindenki boldogan használna. Az autózás arról szól, hogy négy tenyérnyi gumifelületen próbálunk az úton maradni, különböző sebességeknél és mindezért többnyire nem akarjuk a gatyánkat is kifizetni. Az elsőkerék meghajtású autók hülyebarát kezelése és a keresztben elhelyezett motor kompaktsága hamar közönségkedvenccé tette. Sokkal több hely van benne, mert meg lehet spórolni a testes középső alagutat, amiben a hátsó tengelyre ható erőátvitelhez szükséges kütyümütyük vannak.

Mindezek mellett az elsőkerék-meghajtásnak van még egy hatalmas előnye, amiért az összes tömeggyártó alkalmazza: az előbb említett hülyebiztosság mellett még olcsó is. Ki ne szeretne egy olyan autót, amit barátságosabb kezelni, havon, nedves aszfalton, sárban barátságosabban viselkedik, mint hátsókerék-meghajtású, elsőmotoros társaik, ha még olcsóbb is?

Az, aki csúszkálni szeretne a kanyarokban. Mert erre kétségtelenül kurva jó az elsőmotoros-hátsókerekes autó, tekintve hogy a középmotoros-hátsókerekes autókkal ellentétben az első tengelyen van a súly, ezért az első kis havazás után élmény velük minden lejtő felfelé. Aki vezetett már mikrobuszt, vagy esetleg komolyabb teherautót, az tudja, hogy nem őszinte az üresen haladó furgonos mosolya, amikor leesik az első hó. Általában ilyenkor kerül a segítőkész munkásbrigád ideiglenesen a raktérbe, hogy az autó valahogy felkecmeregjen a bakonyi nyálkásra fagyott szerpentinen.

Bár az említett kormányzási problémák jelen vannak, azért a kanyarvételi képességeik meghaladják a hátsókerék-meghajtású társaikét. Mert hiába tolja az orrát, mivel a súly a kormányzott kerekeken van, azok nem nagyon veszítenek tapadást szar körülmények között. Most jön gondolom a motorsportos hörgés, de eljutunk oda is.

Hogy miért nincs minden teherautón és sportkocsin és motoron elsőkerék-meghajtás, az rém egyszerű: mert van egy mostanra már nagyon szépen kitolt limitációja: egyszerűen nem lehet bizonyos teljesítmény felett uralni a nyomatékot. A hátsókerék meghatású, elsőmotoros autó ha elkezdi csavargatni a seggét a hajtás miatt, akkor ki lehet korrigálni. Ha az elsőkerék meghajtású autónak nyomunk egy kövéret, akkor mindent csinál, csak azt nem, amit kéne. Persze a rendes sportkocsik szépen ráteszik a motort a hátsó tengely és az első tengely közé, hogy mindkét világból a legjobbat kapják, de nem ez az általános, mert cserébe nincs bennük hely.

De képzeljünk el egy motorkerékpárt, ami nyélgáznál eldobja magát, mert a két kerékből az veszíti el a tapadását, amivel kormányzol. Nem mókás.

Egy szóval nincs univerzális hajtáslánc, de ki lehet jelenteni, hogy az átlagos használatnál és átlagos sebességnél, átlagos vezetői képességeket és átlagon aluli biztonsági elektronikát feltételezve az elöl keresztben elhelyezett motorral párosított elsőkerék meghajtásnak nincs párja. Tudták ezt az olyan kultautók megalkotói, mint a deux chevaux, a Citroën 2CV, a DS, a Traction Avant, a Saab 92, 96 megalkotói, de még a Lancia Flavia, a Fulvia, a Renault 5 GT Turbo vagy a Fiat 128-as is így hajtott, ami Enzo Ferrari egyik futkosós autója volt.

A Mini történelmileg elsőkerék-meghajtásos elsőmotoros autó volt és a BMW meghagyta annak, amikor rátette a csülökzsírtól csöpögő koszlott mancsát, hogy végül az egyik legnépszerűbb retróautót olyan magasságokba emelje, amiről Leonard Lord csak álmodhatott annak idején.

Akinek esetleg nem lett volna elég, a Jalopnik eléggé beszédes videója a témában. Mondjuk mit tudnak ezek.

Nem túlzást tehát kijelenteni: a hátsókerék-meghajtás elöl található motorral csak bohóckodni jó, meg a teherautóknak.