Elválik a szar a májtól?
A Penn State University szerint igen. Az emberi ürülék emberi fogyasztásra alkalmassá alakítható. Például az űrhajókon.
A vizeletet eddig is visszaforgatták, annak a tisztítása nem is igényel túl sok kezelést, szűrés, ülepítés, reverz ozmózis után azonnal fogyasztható.
Az ürülék valamivel problémásabb, bár az sem volt akkora gond. A Holdon az Apolló küldetések során a széthagyott négyszázezer font tömegű szemét nagy része újrahasznosítható fém (például titán, azért külön köszönet), azonban az talán kevésbé közismert, hogy 96 telehányt, teleszart, telehugyozott tasakot is szétdobáltak, ráadásul a holdkaka kutatók szerint 50 év után külön érdemes lesz megfigyelni a fagyott holdraszart cuccok mutációját a légkör hiányában kitéve a kozmikus sugárzásnak és napszélnek.
Felmerült a Mars-utazások kapcsán, hogy az emberi szar nem is rossz védőpajzsnak sem, azt találták ki, hogy dehidratálva és táblásítva felpakolják az űrhajók Nap felőli oldalára néhány inch vastagságban és akkor egy napkitörés halálos részecskeáramát is simán megfékezheti. 10 centi vastagon összeszart űrhajó? Elég jól hangzik.
A Penn State ezúttal egy fokkal még tovább lépett: megfelelő kezelés után meg is lehet enni. Anaerob (levegőtől elzárt) környezetben, válogatott baktériumkultúrákat kevertek az űr-ürülékbe és csoda történt: 61% fehérje és 16% zsírtartalmú emberi szarból kiszart baktériumszar keletkezett, ami hőkezelés után emberi fogyasztásra alkalmas.
Ez akárhogy is nézzük még a közértes parizernél is táplálóbb.
Maradt egy feszítő kérdés: a megevett baktériumszarból kiszart dolgokkal mit kezdhetnek a baktériumok?
Akit érdekel, az eredeti kutatás itt:
Fun fact: az űrvécék (címlap) fejlesztése során először a szokásos S, M, L méretezést használták a pénisz vákuumos illesztésére súlytalanságban. Miután mindenki az L-es méretet választotta, áttértek az L, XL, XXL méretezésre, akkor is az L-est választották.
29 comments