Eredeti hamisítvány: a Spyderco Hungarian folder kínai koppintása

Szart csakis drágán, szól a bölcsesség, de azért vannak határok: egy ilyen taktikai fejesgörbe ára itthon a százezer forintot karcolgatja, és hiába Spyderco meg CTS-XHP pengeanyag, tőlem aztán feldughatják a seggükbe ott Coloradoban a G10 markolatpaneljeiket meg a hagyományos formákat, ennyi pénzért olyan kést lehet csináltatni itthon bárhol, ami bukfencezve elfingja a francia himnuszt, egy tömeggyártású bicska azért elég drágának számít ennyiért.

Kár érte pedig, hiszen kivételesen nem az történt, hogy valaki lenyúlt valamit, hanem az, hogy Szakonyi Gábor késkészítő megálmodott egy tradicionális, de mégis modern zsebkést a jól bevált magyar fejesgörbe mintájára. A megoldás pofonegyszerű, de aki látta, abban hamar megfogalmazódik, hogy egy ilyen egyszer az életben kelleni fog még – egész a százezres árcéduláig. Csak összehasonlításképpen mondom, hogy Nagy Csaba (LeGoff) és Zsolt, a magyar kézműves bicskagyártás két nagy figurája is foglalkozik hasonló hagyományos formákkal modern köntösben, egyiküknél sem fog ilyen vastagon a ceruza, és lényegesen olcsóbban sokkal egyedibb folderekhez lehet náluk jutni, a minőségre pedig még egyiküknél sem hallottam panaszt (LeGoff kis fixem van, imádom is).

Szóval az eldőlt, hogy hiába szeretem a Spyderco késeit (egy Rookie-val kezdtem, volt egy Endurám és egy Spydercardom is, általában pedig egy legális méretű Native-ot hordok), és hiába szeretem a fejesgörbéket (egy Szankovits-félét el is veszítettem, nagyon sajnáltam, aztán kaptam újat, és még mindig kiváló), a kettő összekötéséből nem lesz semmi, hát nem ettem meszet. Na, ekkor jöttek a kínaiak.

Hamisítványt venni mindig szar, egyrészt az ember úgy fészkelődik vele úri társaságban, mint az egyszeri polgármester a bilibádogból készült Rolexxel a közgyűlésen, másrészt meg hát ez kibaszás a tervezővel és a gyártóval is. A Spyderco szerintem túléli, remélem, Szakonyi úr pedig megbocsát, de muszáj volt kipróbálnom, milyen lehet taktikai parasztnak lenni, csak sajnáltam erre az élményre száz ropit. Négy-ötezer forintért viszont már lehet replikát kapni, és míg egy Paramilitarynál vagy mondjuk egy Policenál tényleg cikinek érezném, hogy kínai hamisítványt használok, a fejesgörbénél túllendültem ezen (egyébként a klasszikus full fém Police VG-10 pengével megáll negyven rugó alatt még itthon is).

No, akkor lássuk a bicskát: annak ellenére, hogy kínai koppintás, az első benyomások meglepően jók, a penge nem lötyög, és egy egészen vállalható, egyébként a Spyderco Byrd-szériájánál használatos acélból, a 8Cr13MoVból készül, amivel ugyan nem nagyon lehet megváltani a világot, de bőven vannak nála rosszabbak. Na meg hát mégis egy hamisítványról beszélünk, na. A fit and finish nem olyan, mint egy százezres késnél, a G10 markolatpanelek kicsit hézagosan illeszkednek a baknihoz, de ezzel még együtt lehet élni, a klipsz első pillantásra szar, de aztán kiderül, hogy működik az, csak biliacélnak néz ki. Nem maradhat ki a lézergravírozott logó sem, enélkül nem is lenne hamis kés a hamis kés. Az első benyomások meglepően jók, egyedül a liner lock problémás egy kicsit, azt ugyanis nehéz kioldani, gondolom, az eredetin ez is könnyebben jár, de amúgy minden teljesen egyben van, precízen jár, szépen lockol, rendben van ez. A markolatpanelek az eredetin fényesebbre vannak csiszolva, de megintcsak azt mondom, hogy négyezer vagy százezer az nem mindegy, a fennálló különbséget nem lennék hajlandó csinosabb panelekre költeni.

A kést a klipsz miatt hosszabb távon valószínűleg kényelmetlen használni, a fejesgörbe feje pedig ugyan szép, de a penge geometriája miatt valahogy nehéz eldönteni, hogy használatkor az ember a hüvelykujját itt támassza meg, vagy a pengeháton, mindkét lehetőség adott, de valahogy egyik sem tökéletesen kényelmes. A dizájn szép, talán azért, mert ehhez szoktam, de az én szememnek hiányzik a hátsó bakni, de nem biztos, hogy azt szépen meg lehetett volna oldani, mindent összevetve ez egy teljesen vállalható gentleman’s folder is lehet akár, már ha az ember egy ekkora, csaknem tízcentis pengét hordana öltönyhöz. Ez egyébként gesztusértékű is lehet, na, a parasztbicska visszatér, csak hát ahhoz tényleg az undorítóan drága eredetit kéne megvenni, különben elvész a poén.

A használhatósága csak hosszabb távon derül ki, de istenem, ennyi pénzért az is jó, ha két szál kolbászt fel tudok szeletelni vele – és úgy néz ki, hogy azért itt most nem aludtak el a kicsi kínaiak a gyártósoron, hanem össze is kapták magukat, ha nem lennék ekkora késbuzi, simán elcsúszna eredetinek is.

Elegáns, letisztult, kellően modern, egy kézzel nyitható, egyszerre hozza a Spyderco-feelinget a nyitólyukkal, meg öregapád parasztbicskáját, ha nem lenne ilyen drága, eredetiben is kéne, egy próbának pedig jó a replika is. Átbaszni nem baszott át senki senkit, tudtam, mit veszek, és az a helyzet, hogy a kínaiak úgy feljöttek, hogy miközben saját jogon is elkezdtek kurva jó késeket gyártani (a Ruike és a Real Steel lassan szorongatják a Cold Steel budget-vonalát, méghozzá úgy, hogy azonos áron prémium anyagokból és dizájnnal dolgoznak), hamisítani is nagyon megtanultak, ide értve azt is, hogy elkezdtek normális anyagokat használni. No meg ha létezhetnek homage-órák, akkor miért ne lehetnének homage-kések?