Ez a kis kócos a seggén hordja a tőgyeit
A Yucatan kipusztulási esemény véget vetett szinte minden nagytestű életformának a Földön.
A dínók történelmi léptékkel mérve pillanatok törtrésze alatt tűntek el, örökre.
A raptorok legközelebbi ma élő rokonai a csirkék, gondolom mindenkinek rémálma, ahogy egy megvadult csirke marcangolja az áttépett nyaki artériájú, még gőzölgő tetemét. Vagy egy kacsa.
A legősibb ismert emlős lehet a kb. 200 millió éve élt Megazostrodon, ő egy ilyen cickányforma kis jószág, amolyan éjjeli mindenevő lehetett és a föld alatti kuckójában húzta meg magát nappalra, ami két okból is jó ötletnek tűnt a zsákmánnyá válás elkerülésére: egyrészt a ragadozó dínók többsége hidegvérűként éjjel nem annyira tudta tartani a testhőmérsékletét, ezért aztán elment aludni, másrészt a földfelszíni húsevőknek eszük ágában sem volt a föld alatti üregeket túrni, amikor 200 tonna hús mászkált egyben és csak meg kellett várni, hogy vagy magáról elpusztuljon vagy a kisebbeket elejtse valamelyik ragadozó óriás Tyrannosaurus vagy nagyobbacska tesói, aztán lehetett kajálni a maradékból. Vagy egyszerűen felfalni egymást.
Megazostrodon, mindannyiunk közös őse
Ez az üreglakás még egy következménnyel járt: amikor becsapódott az a 10 km-es szikla (egy kicsivel azért nagyobb, mint a Mount Everest), a lökéshullám, a tűz, a nukleáris télhez hasonló körülmények elintéztek mindent és mindenkit, jóformán csak a kisemlősök és táplálékaik, a rovarok, giliszták, mifenék maradtak meg. Szóval egy ilyen win-win helyzet alakult ki.
A nagytestű hüllők közül leginkább csak a víz alatti (krokodil, aligátor) vagy a becsapódástól távolabbi (varánusz) életformák élték túl.
Háborítatlan körülmények között éldegélt a Karib-szigetek egy eldugott pontján egy ilyen a dínók korszakából fennmaradhatott közel ősi kisemlős, teljesen elszeparálva a világ történéseitől, egyáltalán nem volt helyben természetes ellensége, ha nem is csúcsragadozóként, de minimum az élet császáraként, ezért aztán az evolúció úgy alakította, hogy a nősténye a seggére növesztette az emlőit.
Ez persze mellékszál, ami a lényeg, hogy a gonosz emberek megjelenésével mindenféle invazív fajok lepték el a kis szigetét és az eonokon átívelő álomvilág egyszer csak véget is ért.
A Solenodon paradoxus névre keresztelt kócos kis fajzat (az én fordításomban Seggtőgyű ormányos kócoscickány) Hispaniola szigetén a végső kipusztulás szélére került.
Annak ellenére, hogy a méregfogai harapásával képes ember méretű húsevőket is távol tartani magától:
ezen a képen is látható, hogy karnyújtásnyira tartja magától az embert a seggtőgy felől induló farkával
Egy puerto-rico-i egyetemi kutatócsoport küzd most a genomjának nem túl egyszerűen megoldható megmaradásáért, molekuláris genetikusok, biológusok nyertek komoly kutatási ösztöndíjakat (ICG12 GigaScience), és az első eredményeiket közzé is tették.
Szépnek elég szép, nekem otthonra is kéne.
