Fogyatékkal élni

Egy hónapig sem vicces.

Nehogy azt higgyétek, hogy az hiányzott, hogy kitöröljem a seggem, vagy hogy jobbal csapjam ki, ó nem. Az ember azt feltételezné, hogy az is nagyon zavart, hogy a jobb kezeddel sokkal ügyesebb vagy – nos ez csak ideig óráig igaz, aztán a bal kéz is szépen felügyesedik és minden megy a maga útján. Azt gondolnád, hogy a jegyzetelés, az írás hiányozni fog, de mivel ezeket sosem csinálod amúgy sem, ez sem fáj annyira.

Egyszer sem ejtettem le a telefonomat és egyszer sem volt igazán rossz. Akkor volt úgy kicsit rossz, amikor a tacskóm után próbáltam összeszedni a kakát, miközben az eső zuhogott, neki meg hasmenése volt. Na az mondjuk picit rossz volt. Vagy amikor fesztiválozáskor úgy bedagadt és olyan büdös volt, hogy azt hittem lerohad.

De ezek a pillanatok szépen eltűnnek, mint a könnyek az esőben.

Ami kicsit rosszabb, az azoknak a dolgoknak a hiánya, amit két kézzel csinálsz. A vitorlázás, a horgászás, a vezetés, a bicajozás vagy épp az írás. Vagy akár a cipőkötés. De nem ez az, ami igazán hiányzott. Tudjátok, hogy mi az, ami hiányzik ilyenkor nagyon?

A rock.

Mondjuk az mindig hiányzik, nem is tudom, hogy miért írtam ezt az egészet… Ja de igen!

Csak mert meg tudom csinálni.