Földünkhöz egy új hold szegődött társul
A Kisbolygó Központ (Minor Planet Centre) a napokban tette közzé, hogy valamikor az elmúlt három évben Föld körüli pályára állt egy korábban ismeretlen objektum.
Messze nem akkora méretű, mint állandó égi kísérőnk, a becslések szerint a mérete egy és hat méter közötti lehet.
Amerikai asztronómusok, név szerint Theodore Pruyne éd Kacper Wierzchos figyelték meg elsőként a Mount Lemmon Observatórium 1,52 méteres teleszkópjával Tucson mellett Arizonában.
Az ezt követő pályaszámítások igazolták, hogy valóban orbitál a kék bolygónk körül és megszületett a neve is, a fantáziadús 2020 CD elnevezést kapta a keresztségben.
A hasonló égitestek leginkább aszteroida karrierjüket adják fel a jó társaságért, aztán a sorsuk vagy rosszra fordul és a Föld irányába indulnak el, hogy aztán a légkörben megsemmisüljenek, vagy pedig miután megunták a keringőzést, csalfa módon visszatérnek a szabadabb, Nap körüli pályájukra.
A 2020 CD várhatóan az utóbbit választja, a címlapképen a Hold keringési síkját a fehér gyűrű mutatja, az új holdunk trajektóriája a piros/narancs.
Hasonló aprócska holdak rendszeresen jönnek-mennek, korábban a 2006 RH₁₂₀ tett meg négy teljes keringést 2006 szeptembere és 2007 júniusa között, hogy aztán mostanra megfigyelhetetlenül a Nap túlsó oldalára távozzon. Újabb érkezése 2028-ra várható.
A Nap körüli pályájukról a Földet megkerülő holdacskákat szokás még kvázi-szatelliteknek is nevezni, 1992-ben az 1991 VG például feltehetően csak egyetlen egyszer tette meg a Föld körüli utat és a jövőbeni visszatértekor ugyanezt fogja megismételni.
A NASA/JPL alábbi ábrázolásán a 2016 HO3 Nap és Föld körüli számított keringési pályái obszerválhatók:
A 2020 CD méretű objektumok esetében az sem jelentene katasztrófát, ha a Föld felszíne felé vennék az irányt, annyira aprók, hogy még ha darabjaikra hullva földet is érnek, akkor sem okoznak jelentősebb károkat.
Végsősoron elmondhatjuk, hogy ezúttal csak annyi történt, hogy Holdunkat meglátogatta az egyik távoli unokatestvére.
