Fügét mutatok
Olvasgatva a tegnapelőtti kommentokat, némi megdöbbenéssel konstatáltam, hogy élnek emberek errefelé, akik nem ettek még fügét. Nem aszalva, nem lekvárnak, hanem alap üzemmódban, ahogy a fáról szedhető. Kár kihagyni, tegyétek fel a bakancslistára!
A fügéhez nem kell sok, leginkább egy L alakú ház a Balaton-felvidéken, ahol az épület két szárnyának találkozása délre néz és a kis szélvédett zugba máris telepíthető a fügefa-kezdemény. A füge ugyanis fagyérzékeny (a fikuszokkal áll rokonságban), hidegebb teleken (ehhez azért kell mínusz 10-15 fok) egyszerűen feladja a dolgot, aztán nézegethetjük a csupasz ágakat. Illetve ne nézegessétek, hanem vágjátok vissza tövig, mert ha szerencsések vagytok, alulról újra kihajt az egész. Ősszel be is szokták takargatni: haladók kukoricaszárral, mi csak a kertből összegereblyézett levelekkel.
Valójában a kis szélvédett zug se passzol, mert egy kibaszott nagy szélvédett zug kell neki, a mi fügefánk ugyanis kb. 5 méter magas és inkább bokornak van nevelve, azaz legalább 3-4 méter széles is. Két vesszőt hagytunk meg anno, amik most nagyjából combvastagságúak – és itt most Nicki Minaj combjaira gondoljatok, ne holmi piszkafákéra, de alulról folyamatosan hajt, úgyhogy a fűnyírás alatta külön művészet. Eddig kb. háromszor fagyott el, de mindig összeszedte magát. Amikor épp nem megy tönkre, akkor viszont kurva gyorsan nő. Fél-egy métert is képesek haladni egy tavaszon (lehet, hogy többet is) és ha márciusban még kiláttatok az ágak között a kertkapuig, hogy megnézzétek, ki a rossebet evett hozzátok megint a penész, júniusban már mindent eltakarnak a fügelevelek. Szóval érdemes a nagyobb példányokat alaposabban metszeni, arra viszont számoljatok, hogy az az évi hajtásokon csak később lesz termés, tehát ha nyár közepén akartok fügét enni, hagyjatok korábbi vesszőket is.
Az első garnitúra kb. júliusra vagy augusztus elejére érik be nálunk (a gyümölcs barnáslila színt ölt), a második szüret szeptember végére, októberre várható, ha hosszú, meleg az ősz és a fa nincs rajta a seregély-kajáldák térképen. Ezek a kis disznók őszre százas nagyságrendű csapatokká állnak össze és azon kívül, hogy a környékbeli szőlőket letarolják, a fügefákat is számon tartják. Az érett fügéket összecsipkedik és kibelezik, a többit meg egyszerűen lefossák. Nincs bennük semmi szégyenérzet. Ahelyett, hogy csendben zabálnának, ezek folyamatosan pofáznak: olyan hangosan szörcsögnek, kattognak, csörögnek és sivítoznak, hogy zárt ablaknál sem lehet tévét nézni, ha megy a habzsi-dőzsi. Ez itt alább egy szokatlanul megilletődött és visszafogott példány.
Na, de vissza a fügéhez. Több fajtája is van, de erről össze-vissza ír mindenféle szakportál és kurvára nem lehet kihámozni a dolgot. A lényeg, hogy ami nálunk megterem, az az adriai változat. Az adriai gyakorlatilag mag nélküli füge, áltermést nevel, magyarán nem kell beporzással, meg fiú-lány fügefák szerelmi életével bajlódni. Ez a változat nem aszalható jól, viszont a friss gyümölcse nagyon finom. Amit aszalnak, az valami másik verzió (szmirnai) és olyan is van, aminek a beporzását fügedarázs végzi, csakhogy nálunk befagyna a segge (mármint a darázsnak), ezért ritkán jár errefelé. (Bár egyesek szerint Pécs környékén már megjelent az utóbbi pár évben.)
Mivel az adriai típusnak nincs magja, ezen a módon nem is szaporítható. Kertészetekben lehet venni mindenféle nemesített változatot, de ha kinéztetek egy szimpatikus fügefát a szomszédnál, ami jól terem és finom is (tényleg érdemes megkóstolni, mert nem egyforma ízűek), egyszerűen kérjétek meg, hogy dobjon egy kis földet az alsó hajtások valamelyikére. Az szépen meg fog gyökeresedni, úgyhogy következő év őszén kicsákányozhatjátok a fügefácskát és elültethetitek a saját kertetekben.
A gyümölcs viszonylag gyorsan romlik (nem kizárt, hogy ez fajtafüggő), hűtőbe téve is könnyen penészedik, ezért legjobb, ha egyenesen a fáról eszitek le. Én a bőrét nem szeretem (pedig az is ehető), inkább egyszerűen kifordítom és kiharapom a lilás-piros belsőt. Baromi magas a szénhidráttartalma, nyersen kalóriában kb. a szőlő szintjén van, szóval nem egy fogyókúrás kaja, viszont sok rost- és kalcium van benne, magyarán fosni lehet tőle és megelőzi a csontritkulást. Tiszta win-win szitu.
A tartósítására még nem jöttünk rá, úgyhogy amit nem tudunk megenni, azt általában anyám befőzi lekvárnak citrommal és gyömbérrel. Nem elképzelhetetlen, hogy Bernardnak van valami izgalmas fügechutney receptje, majd ezt még ki kell puhatolnom, és mivel az idei termés nem lesz túl gazdag (kicsit nagyon elbasztuk a metszést), kerek egy évem van a beszerzésre. Addig is jó hőgutát mindenkinek!
