Füvet nyírni mindenki szeret

Csak vannak, akik nem tudnak. Ide számít az én édesanyukám (korából és fizikumából adódóan), továbbá azok a kripli ismerőseim, akiknek vagy a fél tüdeje vagy a fél lába hiányzik, vagy egyszerűen csak vasággyal együtt 40 kilósak, és az első nagyobb szélvihar felkapja őket, ha nem kapaszkodnak meg árokparti fűszálakban.

A kérdés, hogy mi az a fűnyíró, amivel még ők is elboldogulnak.

Először is ott vannak a benzinesek. A legnagyobb probléma, hogy a kriplik ezeket nem tudják berántani. Néha én is kripliskedem, olyankor nekem se megy, plusz a 10. próbálkozás után már annyira frusztrált vagyok, hogy legszívesebben innék valami töményet. Ha bírná a gyomrom, ugye. Ehelyett vágyakozva nézek szét a fészerben, mivel lehetne szétverni, de ezek azért eléggé masszív szerkezetek. Könnyebb lenne felgyújtani, de akkor az önkormányzat büntet meg égetésért.

Most már vannak olyanok, amiken le lehet állítani a kést anélkül, hogy magát a gépet is le kéne (pl. Honda). Ez tök jó funkció, mert nem kell minden fűgyűjtő ürítés után újra berántani, de amivel én nyírok, az ilyet nem tud. Sőt, önindítósok is vannak, amiket meg egyáltalán nem kell rángatni, hála az égnek.

A benzinesek további problémája, hogy baromi nehezek. Teli fűgyűjtővel inkább csak vánszorgunk a kertben, ha nincs valami rásegítés. Ha viszont van önjárós funkciója, akkor néha elfelejtem elengedni a kart (ami ezt biztosítja) és elkezdem húzni hátrafelé. Ez határozottan nem tesz jót se nekem, se a gépnek.

Ha az alapproblémákhoz még egyéb gondok is társulnak (nem zár rendesen a benzinsapka, mert elbaszódott a menete), a fűnyíró tisztítás olyan megpróbáltatássá fajul, amihez kötélidegek kellenek. Ilyenkor ugyanis nem lehet oldalára dönteni a gépet, hogy a felrakódott sárréteget lekapirgáljam egy spaklival, mert a benzin vígan belecsordogál a motorba, aztán a gyepre. Ehelyett egy kb. 20 kilós vastömböt szoktam a markolatra tenni, így 45 fokos szögben felbillentve már majdnem alá is lehet hasalni, de azért nem teljesen. Nem tudom, próbáltatok-e már hason fekve fűnyírót tisztítani. Ha nem, feltétlen próbáljátok ki, maradandó élményben lesz részetek.

Aztán ott vannak a villanyosok. Előnyük, hogy gombnyomásra indulnak. Egyáltalán nem csendesebbek, a miénk zajterhelése egy helikopterfelszállásra hasonlít. (Oké, van vagy 20 éves, azóta biztosan erre is jobban figyelnek a gyártók.) Külön csináltattunk hozzá madzagot, de még így is kell hosszabbító, hogy körbenyírjam a házat.

Amíg volt kutyánk, kifordult szemekkel, hörögve támadta (egy 80 kilós bernáthegyi szét tudja kapni a műanyag burkolatot, ha akarja), de ettől még nem estem pánikba, a zajtól különben sem hallottam az ugatást, de amikor a zsinórt is elkezdte rágni, kicsit ideges lettem. Nem szeretem a medium rare ebet, nem az én ízlésem. Plusz ennyi zsinórnak már van súlya és állandóan húzogatni, rendezgetni és figyelni, hogy ne vágjak bele, elég vacakolós. A gép persze könnyebb, mint a benzines, de anyám ezzel is 1 napig nyír, mert alig bírja tolni: csinál délelőtti és délutáni szesönt, közben ebéd, szunyóka.

Láttam most akkumulátorost (Makita), két akksival működik, de csak 50 percet bír, ami hozzánk kevés, tehát rögtön 4-gyel kéne indítanunk a projektet, plusz a gyorstöltő, ami kb. 1 óra alatt tölti fel az akksikat. A többi tulajdonsága (súly, vágási szélesség) elég tetszetős, de pl. nem írják, hogy önjárós lenne és azt sem, milyen élettartammal számoljak.

Aztán ott vannak a robotfűnyírók. Na, ezekről egyáltalán nincs tapasztalatom. A Husqvarnakat nézegettem, az már motorfűrészben is bevált, de a legolcsóbb 350 eFt körül van, a legdrágább (gondolom gyémántberakásos, csak elfelejtették odaírni), 1,7 millió. Hát nahát. Ja, és ez csak maga a gép, szóval kell még hozzá telepítő szett, így hívják azt a zsinórrendszert, ami megakadályozza, hogy ledarálja a gyöngyvirágokat, meg a kis döglődő hortenziánkat. Ebből különböző méretezések vannak, a legolcsóbb kb. 30 ezer, a legdrágább meg 80. Höhö.

Míg szépen körbekerítek mindent, az legalább fél nap, plusz nem tudom, mennyire néz ki hülyén, ha a kert tele van kis villanypásztorokkal (valójában a földön futnak, tehát kevésbé látszanak, mint egy normál villanypásztor). A delejt a vezetékek a dokkolóból kapják és ez a következő probléma.

Ehhez kell valahol kültéren egy áramforrás (az akksi itt is kb. 1 órát bír, töltési idő szintén annyi a legolcsóbb verziónál), de ha ez a teraszon van (vagy nálunk pl. a pincében), oda nem tud szegény magától felugrani vagy lelépegetni, és a madzagokat sem tudom láthatatlanul elvezetni, a dokkolónak kültéren kell állnia. Egyes típusokhoz lehet “garázst” kapni, egy félig hajlított lemezt, ami védi a dokkolót és a gépet, de nem hiszem, hogy a telet szeretné kint. Remélem, legalább a zsinórokat ott lehet hagyni, és nem kell minden tavasszal újramadzagolni. A dokkoló meg majd hosszabbítóról kap áramot, amin néha keresztülesem, vagy passz. Súlyra a legkisebb robot kb. 7 kg. Van hozzá saját kis pucováló készlet további 10 ezerét. A hülyének is megéri.

Hogy mivel tud többet a másfél millás? 70%-os lejtővel is megbirkózik, tehát alpesi legelőkre is ki lehet tenni, kikászálódik gödrökből, kisebb akadályokon keresztülvergődik. Kb. 3500 m2-es terepre ajánlják, önkormiknak, sportlétesítményeknek. Van benne lopásgátló. Képes hangvezérlésre (ezt nem tudom, hogy kell elképelni, pl. rákiabálok, hogy „kerüld ki a nyestszart, bazdmeg!”, és akkor kikerüli?), ultrahangos érzékelős, GPS-szel tájékozódik, plusz sötétben is tud nyírni, mert vannak reflektorai. Ezt írták, komolyan. Nem értem, a sötétben nyíráshoz neki miért kell reflektor. Az inkább nekem kéne: ha éjjel össze-vissza sertepertél, mikor én pl. nyesteket üldözök, ne essek rajta keresztül. A füvet persze nem szedi össze és a jávortámadásokra sem reagál jól.

Egy ilyen kisebb robotost azért szívesen kipróbálnék. Beszereznék hozzá egy vadkamerát, minden éjjel kicsapnám (állítólag halk), hogy lássam, hogy boldogulnak egymással ő és a nyest. Ahogy a nyestet ismerem, rátelepedne, elvitetné magát a fügefáig – ott szokott vacsorázni – és közben rászarna a tetejére.