Goodbye Horses!
Nem állítom, hogy nem kerül gyakran elő, de talán nem mindenki ismeri az állandó referenciát.
Szavam járása, hogy “…és a Goodbye Horsesra fogok táncolni valami csini kis ruhában egy verem felett”.
Az elképesztően zseniális Bárányok hallgatnak egyik drámai tetőpontjának előkészítéseként Buffalo Billt láthatjuk, ahogy a fenti – a film megjelenéséig egyébként kevéssé ismert – számra rázza a seggét meglehetősen bizarr formában, valamiféle bizarr önbüntető travishow keretében. Billy akár az egyik Bossfightunk főszereplője is lehetne, annyira ijesztő. Nem kell neki semmi más hozzá, csak pár pirszing, az arca és női ruha, meg a Goodbye Horses, amivel ezt az ikonikus jelenetet összehozza.
https://youtu.be/z1dTQh5RST0
A Bárányok hallgatnak elképesztően hatékony, kocsonyasűrűrégű atmoszférával rendelkező film. Imádom ezt a jelenetet: a féltékeny ember, aki dühös és kontrollálni akar, mert nem lehet az, aki valójában lenni akar a társadalomban. Félreértett és kirekesztett egy világban, amihez az egyetlen kapcsolata a gyilkolási vágyán keresztül valósul meg. Billy itt bontakozik ki teljes valójában, pillangóként teríti ki a ruháját és mutatja meg a “végső formáját”.
Ebben a formájában a Vörös Sárkány/Embervadász, a Bárányok hallgatnak és a Hannibál filmek trilógiája (igen, trilógiája) ugyanarra a metaforára fűződik fel: a kirekesztett, dühös lény szépen lassan kivirágzik és megmutatja magát, hogy aztán elbukjon-eltűnjön. Valami olyasmi, amit lehet értékelni filmrajongóként.
Jay meg egy fasz.
https://youtu.be/j-uYfQieGuI
