Gulisio Tímea: A felmondóember

A felmondóember márpedig létezik. Eddig csak pár homályos felvételt láthattunk róla a bevásárlóközpontok kameráján (Ami, megjegyzem, sokkal hatásosabb a dolgozók naplopása, mint bolti szarkák ellen.)

Egy felmondóember-lábnyom érkezett a helyi múzeumba. Eredetiségéhez kétség sem férhet. Még a Tesco-embléma is kivehető az Budget ketchupba lépett cipő recéiben.

A felmondóember a városi legenda szerint munkahelyről munkahelyre jár, hogy a bejelentett, ám még sosem látott dolgozók nevében felmondjon. A munka(v)iszony megszüntetésének ugyanis feltétele a személyes jelenlét és aláírás. A felmondóember bárki kézírását tudja utánozni. Mindig az adott cég egyenöltözéket viseli. Arca nincs, de azt úgyse nézik a főnökök. Nekik minden beosztott egyforma. Az sem tűnik fel, ha nincs ott, csak a jelenléti íven szerepeljen a neve.

A jelenléti íveket a fantomdolgozók által felbérelt fantomdedikálók végzik napi két felesért. A féldecisek országa vagyunk.

A féldekás is egy fantom. Mindennap elfogy belőle pár tálcával, pedig állítólag ilyen szart senki se iszik. A féldecis komoly egészségügyi kockázatot jelent.

A fantomdolgozók nem mennek senki májára, esetleg az idegeire. Mert a munkát márpedig el kell végezni. Majd a többiek. A náthások. Akik sose mennek betegszabadságra. Lógó orral állnak a kasszában, kiszolgálnak, pénzt számolnak. Megfertőzik a vevőket.

A patikában hosszú sor áll, ott igazi patikusok placebót árulnak. A fantombetegek érvényesítik fantom társadalombiztosításukat.

A felmondóember megpihen, itt nincs dolga. A betegséghez való jogáról úgyse mond le senki.

 

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!