Gulisio Tímea: A felmondóember
A felmondóember márpedig létezik. Eddig csak pár homályos felvételt láthattunk róla a bevásárlóközpontok kameráján (Ami, megjegyzem, sokkal hatásosabb a dolgozók naplopása, mint bolti szarkák ellen.)
Egy felmondóember-lábnyom érkezett a helyi múzeumba. Eredetiségéhez kétség sem férhet. Még a Tesco-embléma is kivehető az Budget ketchupba lépett cipő recéiben.
A felmondóember a városi legenda szerint munkahelyről munkahelyre jár, hogy a bejelentett, ám még sosem látott dolgozók nevében felmondjon. A munka(v)iszony megszüntetésének ugyanis feltétele a személyes jelenlét és aláírás. A felmondóember bárki kézírását tudja utánozni. Mindig az adott cég egyenöltözéket viseli. Arca nincs, de azt úgyse nézik a főnökök. Nekik minden beosztott egyforma. Az sem tűnik fel, ha nincs ott, csak a jelenléti íven szerepeljen a neve.
A jelenléti íveket a fantomdolgozók által felbérelt fantomdedikálók végzik napi két felesért. A féldecisek országa vagyunk.
A féldekás is egy fantom. Mindennap elfogy belőle pár tálcával, pedig állítólag ilyen szart senki se iszik. A féldecis komoly egészségügyi kockázatot jelent.
A fantomdolgozók nem mennek senki májára, esetleg az idegeire. Mert a munkát márpedig el kell végezni. Majd a többiek. A náthások. Akik sose mennek betegszabadságra. Lógó orral állnak a kasszában, kiszolgálnak, pénzt számolnak. Megfertőzik a vevőket.
A patikában hosszú sor áll, ott igazi patikusok placebót árulnak. A fantombetegek érvényesítik fantom társadalombiztosításukat.
A felmondóember megpihen, itt nincs dolga. A betegséghez való jogáról úgyse mond le senki.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.