Gulisio Tímea: App…csába!
Közeleg a világ vége. Úgy kezdődött, hogy elvettek az emberektől minden szórakozási lehetőséget. Bezárták a gladitor-arénákat, betiltották a nyilvános kivégzést, sőt, mint a kivégzést is, mint olyat. A következő a bikaviadal és a vadászat szabályozása volt. Akkor tudtam, hogy a Földnek befellegzett.
Az hagyján, hogy az oltásellenesség jegyében 2020-tól egy gyerek sem kapott kanyaró, feketehimlő és szamárköhögés ellenes oltást. Mert befogadjuk mi a fekélyes bőrű szörnyeket is, ahogy az öszvérfejűeket és az influenzás madarakat, meg fájú szájú-körmű marhákat. Teljes a tolerencia.
Ám most túltolták. Befagyasztották az orrtörlő appot. Most, a téli náthajárvány kellős közepén. Így ki a fene fogja kifújni az orrom? A puncinyaló app még működik, annak használata ugyanis gyönyörérzést vált ki a használat tárgyából, az orrtörlő applikációról meg ugyanez nem mondható el. Mert hát megszavaztuk a számítógépes programok jogait. Ezentúl ötmillió forintos bírsággal, vagy két és fél éves letöltendő börtönbüntetéssel sújtható az, aki egy számítógépes programot akadályoz a szabad munkavégzésben. Az appok szóbeli vagy tettleges bántalmazása tíz éves fegyházbüntetést is vonhat maga után.
Eddig ügyesen titkoltam, hogy szexuálisan zaklatom az orrtörlő appomat. De mi lesz most, hogyan maszturbálok? Meg egyébként is, hol van az leírva, hogy csak az orromat törölhetem bele? És ha valakinek az orra a csiklója? Mert a teljes tolerancia jegyében jogom van oda varratni a saját csiklómat, ahová én szeretném. Az egyik barátnőmnek például az egyik füle az. Így, elég pár szép szót belesúgni, és már el is élvez.
Szóval egyedül maradtam. Hiába állítom be végtelenre az altató applikációt, hiába masszírozzák a talpam az okostelefonomból kinyúló thai lánykezek. Nekem Ő volt a mindenem. Azok a kedves, szörcsögő hangok, óóó! Ezer közül is megismerném az én kicsikémet. Két hetet átsírtam érte, közben folyt a taknyom, és egészen eldugította az orrom, lassan már levegőt se kaptam, és így elég nehéz lenne elélvezni.
Barátaim hosszas rábeszélésére mégis nagy nehezen rábírom magam, hogy elmenjünk egy drogériába.
– És mégis mit vegyek itt? – kérdezem – Csupa természetellenes pipere!
– Hát papírzsebkendőt!
– Papír? Az nem túl száraz? Takarékoskodnom kell a síkosítóval, míg azt is be nem tiltják.
Barátaim a zsebkendős pulthoz húznak. Egy zöld csomag árválkodik a polc tetején.
– Mit csináljak?
– Vedd le.
Vonakodok. Kicsit nehezen veszem az új helyzetek keltette akadályokat.
Miközben egyik haverom a csomag felé nyúl, egy karvalyorrú néni rácsap a kezére.
– Hát ezekben a mai fiatalokban nincs semmi tisztelet? – vernyogja.
– Elnézést, de nekünk is kell.
– Kérjenek a raktárból.
– Nincs, ez az utolsó darab. A papír zsebkendő hiánycikk a náthajárvány miatt – lép hozzánk az eladó.
– Szentséges Jó Istenem, add, hogy az enyém legyen! – imádkozik a néni.
Közben barátom bakot tart, hogy elérjem a pakkot.
Megvan! – lélegzek fel, ha a torkomig érő turha engedne lélegezni. De korán örültem. A néni madárcsőrével a kezembe mar.
Hipochonder vagyok, így azt hiszem, máris elkaptam a madárinfluenzát. Pedig eldöntöttem, hogy én akkor cinke szeretnék lenni. A cinkevírust oltatom magamba, mert jogom van annak lenni, akinek belül érzem magam.
Felkapok egy széket, és leütöm vele a nénit. A zsepi az enyém. Lefejtem róla a hullamerev karvaly-ujjakat.
– De hogy kell használni? Hol a bekapcsoló gomb? – kérdezem.
– Pont úgy kell használni, ahogy a wc-papírt, csak a másik feleden.
– A seggtörlő appra célzol? Hát azt úgy szoktam, hogy limonádés beöntésre állítom.
– Nem, ez sokkal egyszerűbb. Csak megtörlöd vele az orrod, mint a szalvétával a szád. De neked biztosan van szájtörlő appod is.
– Mert nektek nincs?
– Hol élsz, a középkorban? Nekünk, 21. századi embereknek nincs szükségünk ilyen béna appokra. Mi magunk vagyunk az appok.
– Ti appok vagytok? – örvendezek – Hát akkor azért lettünk spanok. Mindig is az appokkal értettem meg magam legjobban.
– Hát persze, hiszen te is app vagy, appikám – nevetnek géphangon.
– Jó vicc! És mégis, engem szerintetek mire fejlesztettek ki? Semmihez se értek.
Lenézően csóválják a fejüket, majd közelebb jönnek, és kigombolják a nadrágjukat.