Gulisio Tímea: A hüvelygomba-díler

Eddig csak a Canesten-reklámban hallottam a hüvelygombáról. Sosem hittem volna, hogy egyszer nekem is lesz. Azt még kevésbé, hogy még örülni is fogok neki. Sőt, hogy a kandidám tesz gazdaggá.

Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi: a hosszas wc-n üléssel. Ilyenkor mindig megnézem, mit ír a horoszkópom. „Kedves Oroszlán! Ma igazán a sors kegyeltjének érezheti magát! A 2017-es esztendő egyik legszerencsésebb napja érkezett el! Ma egy váratlan szerencse folytán megalapozhatja jövőjét.”

– Nocsak! – kuncogtam, – A végén még megnyerem a lottót, amit kis sem töltöttem. Vagy találok egy aranytojást tojó varjút. Van elég belőlük, az anyám sírjára tett koszorúból falatoznak – ilyen fantáziátlan reményeim támadtak.

Dolgom végeztével felkeltem, kitöröltem, amit ki kell. A legnagyobb meglepetés ért. Nemi szervemből valami nagy, fehér, nyálkás dolog lóg. Kislányként sokszor vágytam arra, hogy kinőjön a lábam közül egy fütyi. Ám ez más! Ennek külön szára, és kalapja van. Nincs mese, ez egy gomba. Csiperkéhez hasonlatos, de annál hosszúkásabb alakú, nagy, fehér lemezekkel.

– Vajon mérgező? – tűnődök. – El kéne vinnem a gombaszakértőhöz.

Próbálom kicibálni magamból, hiába. Fáj, és vérezni kezd, így inkább hagyom a fenébe. Kénytelen vagyok így menni a piacra, a Gombai Gáborhoz. Vágok egy lyukat a bugyimon, hogy csak szakértelme tárgyát lássa.

– Hát ez meg hogy került ide? Mi bezzeg az asszonnyal csak takaró alatt csináltuk, azt is csak ha gyereket akartunk – jegyzi meg, szemüvegét feljebb tolva az orrán. Diszkréten letöröl egy nyálcseppet fogatlan szája sarkából.

Felesleges lett volna magyarázkodni, úgysem hitte volna el, hogy ártatlan vagyok a dologban, magától nőtt oda.

– Ez egy mexikói gombafaj, hirtelen nem tudom megállapítani, melyik alfajhoz sorolandó.

– Veszélyes? – kérdezem.

– Nem halálos, ám hallucinogén hatása miatt nem tanácsos fogyasztani.

Ekkor rájöttem, mi ez. Magic Mushroom! Donald haverom szomszédja termesztett ilyet kicsi ültetvényén a vadkender-ágyások mellett. Egyszer négy barátommal osztottunk el egy fejet, nekem a szára jutott. A többiek már a fák közt sétáló halott embereket láttak, én meg percenként néztem az órámat, mikor hat már. De ebből is kimaradtam. Donald elhagyott egy húszezrest, mikor kokót akart felszívni vele. A varázsgomba Magyarországon még ritka, itt mindenki iszik, füvezik, meg biózik. Viszont egyre több srác szeretne kilépni unalmas, monitor előtt töltött hétköznapjaiból. A gomba jó üzlet lesz! De hogyan szaporítsam? Kikölcsönöztem egy gombatermesztő szakkönyvet, nagy szemekkel nézett rám a könyvtáros. Vajon miért akar egy fiatal lány csiperkét ültetni? Miért nem a fiúkkal foglalkozik inkább?

A szaporítás folyamata nem tűnik túl bonyolultnak, de pince kell hozzá, ami nekem nincs. Virágföldet, táptalajt és egyebeket bárki vehet a gazdaboltban.

Újabban egyre jobban viszket a gombám. Apró pettyek jelennek meg rajta, és egyre duzzadtabb. Reggelente fel is áll, mint egy kis pénisz. Ütemesen húzogatom, hogy enyhítsem a viszkető feszülést. Ilyenkor ejakulálni is szokott, „spermáját” a felületén keletkezett gödröcskék magukba szippantják. Ilyenkor jóízűen cuppog, és engem is kellemes eufória önt el. Jól elvagyunk, én és a hüvelygombám, míg egy nap elszáradva, holtan találom. Már majdnem megsiratom, mikor észreveszem a picinyke gomba-bébiket. Tizenketten vannak. Pici, zsenge, rózsaszínes fehér testük finoman lüktet. Most pumpálják magukba az éltető nedveket. Most a meghatottságtól könnyezem.

Az elkövetkező napokban újszülötteimet pátyolgatom, simogatom, babaolajozom. A csiklandozásra édesen gügyögnek. Szoktatom magam a gondolathoz, hogy hamarosan meg kell válnom tőlük. De ez van. A könyvipar nem fizet túl jól, muszáj lesz eladni őket. Átmegyek Donaldhoz, aki áthívja a gombatermesztő szomszédját. Pironkodva bár, de letolom a nadrágom, és megmutatom kis büszkeségeimet.

– Azt a kurva! Ez egy különösen ritka fajta! A hatásával egyik társa sem vetekedhet! A legendák szerint ilyentől állt be Ginsberg, ezért utazott Mexikóba! Ő hozhatott Európába néhány példányt.

Mielőtt kinőtt, Ginsberg verseket olvastam. Próbálom elfedni megdöbbenésemet.

– Mennyit ér darabja? – kérdezem tettetett közömbösséggel.

– Grammonként mérik. Pff, lövésem sincs. De akinek a birtokában van, az megfogta az Isten lábát! Főleg, hogy még szaporodik is! – veregeti meg a vállamat. – Ha gondolod, beszállok a bizniszbe, értem én az effélét, kölyök korom óta ezt csinálom.

– Oké – egyezem bele, de már az elején leszögezem, hogy a haszon nyolcvan százaléka az enyém.

– Rendben, vág az eszed, csajszi! – kacsint – De tudod, nekem így is megéri, szép summát csinálunk így ketten. Ehhez viszont folyamatosan együtt kell dolgoznunk, minden nap át kell jönnöd hozzám.

Kicsit tartok attól, hogy molesztálni fog, ha kettesben maradunk – eddig minden hapsi ezt csinálta, – de igent mondok. Megcsapott a nagy pénz szele.

Már másnap elkezdjük a kooperációt. Oszi sugárzó arccal, az állandó szívástól kissé lelassulva fogad.

– Feküdj az ágyra, alulról vetkőzz le – tér rögtön a lényegre.

– Mi vagy te, nőgyógyász? Nem ezért jöttem, te piszkos disznó!

– Ácsi, ácsi! Bocsi, nem szóltam előre. A kis gombácskákat a nyál serkenti növekedésre.

– Nem lehetne beleköpni egy tálkába, és kézzel rájuk kenni? Úgy értve, én csinálnám, mielőtt még örülnél.

– Nem, az úgy nem jó – erősködik Oszi – Nekik egy férfinyelv érintése kell. Méghozzá szakértelemmel végzett nyelvmunka.

– Így legálisan kinyalhatsz.

– Hát ja. De nem ez a lényeg, essünk túl rajta – és már fúrja is lábam közé a fejét – Azért gyantázhattál volna! – köpködi a torkán akadt szőrszálakat.

Egészen tűrhetően, de unalmasan nyal. Fő, hogy a kicsikéim jól érezzék magukat. Az előbbi műveletet még sokszor megismételjük. Az üzlet profin megy, a gombák eltávolítása kissé szomorú és fájdalmas művelet, de a money mindenért kárpótol. A gimnazisták úgy veszik, mint a cukrot. Szüleik egyre szegényebbek, gyerekeik egyre vidámabbak. Még az iskolában is aktívabbak. A ronda, öreg, kopasz angoltanár helyett 110D-s cicababát, a tábla helyett házimozit, ami folyamatosan legtitkosabb fantáziaképeiket vetíti. A helyi iskola elnyeri Az év legkreatívabb iskolája címet.

Miközben a srácok napjai egyre színesebbek, az enyém egyre unalmasabb. Minden áldott nap ugyanaz a fószer nyal ki. A technikája semmit sem fejlődik, meg sem kérdezi, én hogy szeretem. Valósággal féltékeny vagyok a gombákra. Minden róluk szól. Egyre kedvetlenebbül látok munkának, ami Oszi orális tevékenykedésének elviseléséből áll. A szárítást, csomagolást, a porciózást, a rendelésfelvételt és kiszállítást már a beosztottjaim végzik.

A pénzem annyi, hogy már nem is tudom, mire költsem: megvan a villa a domboldalban, a piros Lamborghini Aventador, a tengerparti nyaraló, a házi jacuzzi, a lovarda, kiadattam a könyvem annyi példányban, hogy minden háztartásba jut egy.

Egy szép tavaszi napon találkozom a villamoson egy gyönyörű, szeplős, vörös hajú lánnyal, Ágival. Nem iszik, nem cigizik, nem drogozik, egy igazi hamvas, józan szépség. Kiderül, hogy egykori doktornőm lánya. Azonnal egy hullámhosszra kerülünk. Mindent megosztok vele, csak azt nem, mivel foglalkozom valójában. Nem érdekel a pénzkiesés, egyre kevesebbet járok üzlettársamhoz, és egyre többet Ágihoz. Ez nem tetszik Oszinak, aki gonosz tervet forral ellenem.

Már akkor gyanús valami, mikor kilépek az ajtaján. Hüvelygombám még a szokottnál is jobban viszket, sőt, úgy csíp, mintha erős paprikával szórtam volna be.

– Te chilis babot ettél, mielőtt kinyaltál? – üvöltözök a telefonban Oszival.

– Annál sokkal, de soookkal rosszabat, Édibédi! – mondja kárörvendően – Úgy kivirulsz tőle, hogy a kis barátnőd rád se ismer!

Lecsapom a mobilt, és zokogásban török ki. Álomba sírom magam. Álmomban gombamezőn hentergek Ágival és Oszival. Mindkettőjüknek gombafeje van. Késő este ébredek. Felkattintom a villanyt. Rövid a hajam, így ritkán fésülködök, de most randira megyek, így gyorsan rendbe szedem magam. A legcsinosabb, kék flitteres ruhámat veszem fel. Nehezen jön fel, biztos kihíztam – gondolom. Indulás előtt egy pillantást vetek magamra a tükörben. A látványtól felordítok. Egész arcom, nyakam elborították valami kis zöld képződmények. Közelről megnézve látom, hogy gombák. De nem abból szelíd, dédelgetni való fajtából. Ezek vérszomjas, vicsorgó, puffogó, bűzbombákat eregető kis dögök. Legszívesebben sósavba mártanám a fejem, de akkor a valódi arcomból – ha van még olyan – se maradna semmi. Hívogatom Oszit, de ki van kapcsolva.

– Valahogy figyelmeztetnem kell Ágit! Mielőtt meglát így – pánikolok, és mivel a telefont nem veszi fel, sálammal a lehető legjobban takarva a búrámat, elindulok.

Döbbenetemre Oszi nyit ajtót. Kaján röhögéssel invitál be. Ági meztelen. Egyértelmű szituáció.

– Mit adtál be nekem, te rohadék! – sziszegem.

Oszi hátrébb lép, el ne találja az egyik pöfeteg által kilövellt sárgászöld trutyi.

– Ez, kérlek szépen – húz elő koptatott farmere zsebéből egy kis fiolát – egy valódi, hamisítatlan Takonymákony-gomba kivonat. Egy csepp belőle százezer gombát hoz létre, amelyek folyamatosan, és megállíthatatlanul megsokszorozzák önmagukat. Egy ilyen fiola tönkretehetné az egész világot.

– Minden gombás lesz? Na és? Akkor már fel se tűnik, hogy így nézek ki. Mert mindenki így fog – nevetek.

– Nono, ez nem csak szépészeti kérdés ám! – int a tettes – Az aranyos kicsikék belülről felfalnak. Csak egyetlen ellenszer létezik, ami ott tenyészik, az Amazonas esőerdeiben, ahol a gomba. De megnyugtatlak, lehetetlen rátalálni!

Elhatározom, hogy megszerzem a kivonatot. Bevizsgáltatom egy laborban, és feljelentést teszek, hogy meg akartak mérgezni.

Úgy csinálok, mintha nem haragudnék, mintha április elseji tréfának venném az egészet. Megkínálom őket az általam a randevúra hozott Baileys-el, hamar lerészegednek, Ági azért, mert nem szokta a piát, Oszi pedig mert ma már bőségesen alapozott. Vigyázok, hogy csak annyit, amennyi nem árt meg. Végignézem, amint bódult állapotban szeretkeznek. Majd elnyomja őket az álom. Kiveszem a férfi földre dobott nadrágjából a fiolát és lelépek.

Lélekszakadva rohanok haza, nehogy az utcán érjenek. Vasárnap van, csak holnap tudom bevinni a laboratóriumba. A piros lámpán körül se nézve szaladok át. Vesztemre. Egy autó fülsiketítő fékcsikorgással pont előttem fékez. Ijedtemben elejtem az eddig gondosan szorongatott üvegcsét. Cseppjei azonnal gombafejekké változnak, és megkezdődik a sokszorozódás. Percek alatt gombák nőnek az autókon, a fákon, a járókelőkön. Minden őrült zöld, büdös vonaglásba kezd. A házak maguk is óriási gombafejekké alakulnak. Kéményük gomolygó zöld gázokat ereget. Alig találom meg a saját házam. A bútorok, a szőnyeg, az ágy egy gusztustalan, csípős lábszagú masszává állt össze. Fogom az útlevelem, és még aznap éjjel repülőre szállok. Irány az Amazonas.

Itt élek azóta is egy bennszülött-törzzsel, a Gomb-okkal, akik egy orchideából főzött teával meggyógyítottak. A távolból nevetünk a gazdag, büszke Európán, amit újabban egy gomba-ábra jelöl a térképeken.

  • 

    Akkor iszom egy kávét.

  • Bo

    Ez egy hatásos kis merénylet volt cukorstop jelleggel a ma reggeli Mc Vitie’s adagom ellen, de még nem tudok köszönetet mondani érte, viszont megjegyeztem magamnak Tímeát úgy mint a Gulisio-reagenst/ellenszérumot(?), reggeli adagolása rendkívül veszélyes és tilos.

  • hogymástnemondjak
  • mokusON

    akurvafaszbamár

    • 

      a bizarro-rovattal szűrik ki a srácok a gyengéket

      • R2#metoo

        Castaneda és P.K.Dick combo.
        Nekem nagyon tetszett a dokumentum 🙂
        Bernard level up!

  • SpaceWolf

    Hínnyebazmeg

%d bloggers like this: