Gyári autórádiók a huszonegyedik században

A kurva szar autók kurva szar beépített fejegységeiről lesz szó.

Ez a probléma még nagyjából öt évig lesz probléma, aztán a veteránautósok gondja marad, mert az új autók zenedobozai az integrált megoldásokról szólnak, de nem volt ez mindig így. Kezdetben vala az egydines és kétdines autórádió, amit mindenki szeretett. Jobboldalt-baloldalt lehetett tekergetni és ez így volt jó. Beállítottad a rádiót a jobbal, ballal feltekerted a volumét, a gyerek letörte a faszba. Utána belegyömöszölte a középen található kazetta-lukba a gumimacikat és kész voltál, mehettél a keravillba, vagy hova a faszomba újért.

Nem volt ezzel semmi gond, talán csak az, hogy randák voltak. Kiraktad, beraktad, fasza. Elkezdtek készülni a CD változatok a digitális kor hajnalán, amit szintén mindenki szeretett és a jobbakba bizony bekerült az USB foglalat, meg a jack, amire rá lehetett dugni az MP3 lejátszót (igen gyerekek, létezett ilyesmi külön, régen nem a telefonban volt).

Aztán elharapódzott az a jelenség, amit először a vájtfülűek talán a BMW-kben vehettek észre, hogy még véletlenül sem egydines foglalatúak voltak az autórádiók, hanem ilyen tulajdonképpen integrált lófaszok, amik helyére nagyjából semmi nem fért be kendácsolás nélkül.

Hogy miért? Mert a piacon kapható autórádiók kizárólag a hangnyomásversenyeken szocializálódott, hallás és ízléssérült majmainak tetszettek a lakótelepi neonos esztétikájukkal. Maximálisan egyet tudok érteni azokkal, akik azért kezdték el favorizálni a gyári rádiókat, mert valamilyen módon belefeküdtek az autó formavilágába és nem egy disszonáns, szivárványszínű minidiszkót akartak bámulni vezetés közben.

Szépen lassan ki is szorították a helyéről az egydines fejegységeket és azok a régi vagy nagyon olcsó autókban élhetnek tovább.

De van ezzel egy kis baj.

Az, hogy egyrészt semmiféle mozgástér nincs, ha beszarik: a gyár beszállítói közül, esetleg a bontóból hozhatunk új fejegységet és szevasz. Sok szerencsét ahhoz, hogy pont találj egy olyan típust működő rádióval, ami neked kell (egyébként nyilván hamarosan az is be fog szarni). Léteznek elképesztően undorító utólagos beépítő megoldások, amit jóérzésű ember nem is vesz fontolóra.

A nagyobbik baj viszont az, hogy egyáltalán nincsenek ezek az egységek harmóniában a modern fogyasztási szokásokkal. A legjobb esetben sincs rajtuk bemenet, vagy USB, vagy bluetooth. Létezik egy elég jól körülhatárolható autóréteg, ami vásárlói szemmel még a teljesen elfogadható kategóriába esik műszakilag, viszont a fejegységei megragadtak a CD érában. Persze, hogy az enyém is ilyen. Ha nagy szerencsénk van, akkor MP3 CD-t még tudnak kezelni, de ahhoz meg mindenkinek nagy kitartást kívánok, aki szeret adatcédékkel baszódni és az egyszer elbaszott mappát újraírni, vagy kiválogatni rá a fileokat, hogy pont elférjenek. Baromi unalmas és a CD váltós MP3 lejátszó is összesen ha 30-40 albumot tud eltárolni, amire hamar rá lehet unni, plusz a CD váltó klattyogása elég komoly letdown, van amikor nem olvassa be, satöbbi. Arról nem is beszélve, hogy a Spotifyról ne is álmodjunk.

A CD adatkapacitása elképesztően röhejes mai szemmel nézve.

A modern autórádiók rendelkeznek bluetooth kapcsolattal, ami a szent grálnak bizonyult integrálhatóság szempontjából: nagyjából minden fontos dolgot rá lehet kötni. Ez a rendszer azonban nem kimondottan elterjedt a kétezres évektől (amikor az integrált gyári rádiós dili elkezdődött) a 2010-es évek elejéig gyártott autókban.

Mit lehet tenni?

Ha kazettás rádiónkhoz ragaszkodunk, akkor megoldásként használhatunk egy kazettás átalakítót. Egyik vége a lejátszóra, a kazettát be a helyére és már szól is. Minőségében valahol ott van, mint ha mi énekelnénk, talán csak egy picit szarabb.

Az igényesség legalját alulról súrolja az úgynevezett FM-transzmitter is. Ezek a szarok vagy memóriakártyáról, vagy audió bemenetről játszanak le és csinálnak rádióadást, amit az autóban lehet fogni. Hátránya, hogy kurvaélet, hogy elkevered, de biztos, hogy nem töltöd fel őket. Baromi szar ígyis úgyis, a kendácsolás közben tuti kirántunk valamit, de legalább leverjük és biztos, hogy nem élvezzük az egész folyamatot. Hosszú úton tudom elképzelni, amikor amúgyis ganédomb van a kocsiban. Oda még valahogy passzol is.

Ami jónak tűnik

Ami viszont jónak tűnik, azok az utólagos bluetooth konverziók. Mivel a gyári fejegységekre többségében csatlakoztatható CD tár is, ezért van bemenetük hátul. Ezt kivezetni előre szerintem esztétikailag nem annyira előnyös, viszont a kesztyűtartóba esetleg még elfogadható lehet. Ami ennél is nagyobb királyság, hogy vegytiszta bluetooth kitek kaphatók, amik gyakorlatilag úgy viselkednek, mint ha a gyári rádióhoz hozzá lenne csatlakoztatva egy CD tár, csak a CD tár ezesetben a mi telefonunk vagy lejátszónk.

Amit én találtam azért megfontolandó, mert a lightning kábellel tölteni is lehet a telefont, ezért csak akkor szopnék vele orbitálisat, ha lecserélném Androidra.

Biztos kevés szívás lesz vele.