Ha csak egyetlen robotkutyás videót nézel meg ma…
Az ne más legyen…
A Sony 1999-ben mutatta be az első piacképes AIBO-t, azaz Artificial Intelligence Robot-ot, japánul a hasonló hangzású aibō (相棒) társat is jelent. A fejlesztése majdnem egy évtizeddel korábban kezdődött a Sony CSL műhelyében, nem máshol, mint a Xerox Palo Alto kutatólaborban. Utóbbi arról is híres, hogy onnan lopta Steve Jobs az egeret, valamint hozzá hasonlóan Bill Gates a grafikus felhasználói felületet.
Az első AIBO, az ERS-110 eredetileg alig párezer példányban készült volna, mégis azonnal százezres rendelés érkezett, végül hatvanezer feletti eladással zárta karrierjét.
A második generáció legsikeresebbje talán egy ikerpár volt, az ERS-311 és ERS-312, azaz Latte és Macaron, nem lehetett őket nem szeretni.
A harmadik generáció, az ERS-7 már egészen fejlett volt, firmware frissítésekkel lehetett okosítani, de magától is megtanult rengeteg mindent, kábé úgy, mint amikor egy kölyökkutya elkezdi felszedni a gazdi mutatta trükköket és szokásokat. Csak SD kártyán.
És akkor a videó, ő a negyedik generációs ERS-1000, tizenkét év után visszatért, hogy boldogságot lopjon a szívekbe. Múlt héten a CES-en mutatkozott be a nagyközönségnek, ezúttal felvértezve egy négymagos processzorral és mesterséges intelligenciával:
Az árcímkére írt összeg sem lett sokkal magasabb, az előző AIBO 1600 dolláros ára után az újért 1700 dollár a bolondnak is megéri.
Annyira szép, hogy otthonra is kéne.
Robotok a kompon:
Rég elfelejtett óriásrobotok és kedves lányok uralták a világ tengerpartjait
