Ha írnék naplót

egész biztosan elefántszarra rónám a soraimat.

Persze nem úgy, hogy járom Afrikát, és ha találok egy elefántlepényt, faragok gyorsan egy botot, és beleírom, hogy „kedves naplóm, ma ismét világrengető gondolatok kavarogtak a fejemben, miután néztem a csillagos eget, rájöttem, hogy az ember lába a földig ér”, mert akkor hamar elvesznének ezek a nagyon fontos feljegyzések, bár abban is lenne valami performance-jelleg, hogy a szarba írott történetet elmossa az eső meg rálépnek, de mindegy, mert tényleg nem ezt tervezem. Ha naplót írnék, vagy könyvet, esetleg szakácskönyvet (szarácskönyvet), azt mindenképpen elefántszarból készült papírra írnám csak. Ha péntek lenne, megpróbálnék valamit kitalálni a diary-diarrhea vonalon is, de szerencsére nincs péntek.

Mindenkiben van egy regény

Merített papír? Hagyjatok, idióta hipszterkedés. Az elefántkakából készült papírnak lelke van, majdnem olyan, mintha tényleg belekarcolnám a trágyába, amit írni akarok, hisz minden lepény más és más alakú – és ahogy minden szar különbözik egymástól, úgy különböznek a belőlük előállított papírlapok is. Nem mindegy, mit evett az elefánt, az sem, hogy milyen korú, és a fogazat állapota is számít; szerintem hamar hozzá tudnék szokni a dologhoz, nem kizárt, hogy egy idő után már régi jó barátként köszönteném a lapokat, hogy igen, öreg barátom, Babar nemrégiben diópálmát vacsorázott, esetleg kókuszt. Azt is tudnám, ha jakot evett volna, ha tudnám, mi az a jak, de erős a gyanúm, hogy itt nem az állatra gondolnak és nem is a József Attila Körre, úgyhogy valójában nem is tudnám, de kizárásos alapon azért sejthetném, mert ezen múlik a papír színe. Jó hír, ha az elefánton rajta van a hígfosás, mert úgy kevésbé lesz rücskös a papír, de szerintem ezért nem éri meg szilvát és tejet etetni Babarral, egyrészt azért, mert felségsértés, másrészt meg egy elefántnak valószínűleg kurva sok szilva kéne, ami igaz, hogy szezonban olcsó, de ennyiből már készíthetnénk pálinkát is.

Nem tudom, mit evett az elefánt, de az a lila egy kicsit gyanús

Az Ecomaximus által előállított papír 75 százalékban szarból van, ami nem is rossz arány, ráadásul környezetbarát is. Ha papírt veszel tőlük, akkor a bevétel egy részét az elefántok idősek otthonának (de rosszul néz ki ez így leírva) utalják, ott a faj megmentésén és az idős példányok megóvásán munkálkodnak. A gyártáshoz sem klórt, sem savat nem használnak, így nem csak az ormányosoknak jó, hanem mindenkinek, és hát tulajdonképpen szarból van, ami mindenképpen mellette szól. Ha a Holdkomp megjelenne papíron is, nem is lenne kérdés, hogy mit használnánk hozzá, esetleg még a sirályhojsza-szarból készült papír rúghatna labdába (a pohókkakán is elgondolkodtam egy pillanatra, de azért a burzsujságnak is van határa). Külön öröm, hogy a cég nem csak papírt gyárt, hanem elefántszarból készült elefántszobrokat is, aminek van valami metafizikai bája.

Kakafánt. Otthonra is kéne

(A találatért ismét köszönet üres fehér négyzet név nélkül nemnevű kommentelőnknek)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!
%d bloggers like this: