Hajnali fohászok az indián nyárban
Ha már egyszer nem tudsz aludni, legalább a kávé legyen forró.
Közben itt világosodik, mint József Attila elméje. Bár a nyár odavan; ha minden igaz, akkor nagyon szép vénasszonyok nyara lesz. Avagy indián nyár, ahogy tetszik.
Honnan ered ez a név?
A kifejezés eredete az 1770-es évekből származtatható. Ekkor írta le J. Hector St. John de Crevecoeur egy esszében. Ezt az esszét először Franciaországban publikálták, az Egyesült Államokban egészen az 1920-as évekig nem volt ismert.
A név eredete az őslakos indiánokra vezethető vissza, akik ebben a nedves, napos, meleg őszi időszakban indultak vadászni. Egy teória szerint az algonkin indiánok egyik istene küldi fel a meleg fuvallatot délről. Az indián nyár nappalai nedvesek, a hajnalok ködösek, az éjszakák pedig hűvösek és kristálytiszta az ég. Továbbá az indián nyár mindig egy pár napos, hideg periódus, vagy az első fagy után következik be.
Közép-Európában a “vénasszonyok nyara” kifejezéssel ismerik ezt az időszakot. Bulgáriában “cigányok nyara”, vagy “szegényember nyara” néven ismeretes, az írek pedig “vadludak kis nyara”-ként emlegetik. Dél-Amerikában simán csak “kis nyár”-ként hivatkoznak erre az igen kellemes, meleg, színes időszakra.
Nekem kimondottan az egyik kedvenc időszakom. Bár még kicsit korai, de be lehet készülni a bogyós termések gyűjtésébe, úgymint som, galagonya, berkenye, kökény – ez utóbbival érdemes várni, mert ha éretlen, úgy összehúzza a szádat, hogy könnyen összetéveszthető lesz az ánuszrózsáddal.
Viszont a levegő jó, a táj szép, a hőmérséklet kellemes – tökéletes körülmények ahhoz, hogy a hónod alá csapd a kutyát, és sétálni menjetek egy nagyot.
Élvezzétek az indián nyarat. Tudjátok, milyen érzés?
