Halloween legendája

Az ugyebár közismert, hogy a Halloween olyan ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep (október 31. éjszakáján, azaz a Mindenszentek katolikus ünnep előtti estén), amit elsősorban az angolszász országokban tartanak.

Maga az ünnep 1840 körül került Észak-Amerikába (nálunk akkor már mozgolódott Petőfi és Kossuth), amikor is sok elszegényedett ír földműves vándorolt ki Írországból, akik magukkal vitték Amerikába az ősi kelta eredetű népszokásaikat és hitvilágukat is. Ám az új világban nem találtak retket (turnip) – amit hagyományosan, otthon, faragtak -, helyette viszont ráleltek az indián tökre, ami még jobb is volt (már faraghatóság szempontjából). Ebből lett – némi amerikai show-val és biznisszel körítve – a ma ismert ünnep.
Habár a hertfordshire-i Egyetem professzora, Owen Davies szerint tudományosan bizonyítható, hogy az emberiség már legalább négyezer éve rögeszmésen fél a boszorkányoktól, a mai halloween fesztivál legnépszerűbb elemei mégiscsak a boszorkányok, a kísértetek, fekete macskák, mitikus természetfeletti lények, tündérek, koboldok és egyéb rémségek seregei. Maga az ünnep nem ezeknek a negatív entitásoknak a dicsőítéséről és imádatáról szól, hiszen ezek a halloween fő gyökerét képező samhain ünnep ősi kelta hiedelemvilágából extrém kellékként maradtak meg, kiegészülve egyébként későbbi római és keresztény elemekkel is.
A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek és mivel beköltözhetnek az élőkbe, félelmükben beöltöztek különféle álcázó maskarákba, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit. És itt jönnek a képbe a töklámpások, melyek az ablakba téve, őrizték a házat egész éjjel – és amelyek az eredeti „rémpofa” mintától már eljutottak az extrém ábrázolásokig.

Igen, jól látjátok, még engem is kifaragtak!
Időközben ugyanis nagy divat lett a töklámpák faragása. Minél extrémebbek és finomabbak a minták, annál jobb, némelyik már szinte csipkeszerű. Van pár olyan „mestermű” is, ami a gravitációnak ellentmond és nem érti az ember, hogy ezt így, hogy?

A Halloweenhez kapcsolódó szokások eljutottak Magyarországra is. A bulizós és játékos hangulatú harsány szokásokkal és a vicsorgó/vigyorgó, de rendszerint világító töklámpás szimbólumával, amely jellegzetes kellékként az ír népszokásból a mai napig megmaradt.
Persze, ma már az eredeti népszokást feledteti a rárakódott merkantil szemlélet, a boltokba eladásra sorakozó jelmezek, nyalókák és cukorkák, lampionok és lakásdekor töklámpások, gyertyák, meg miegymás…
A miegymásba odaát beletartozik hagyománnyá vált szomszédolás, a „trick-or-treating” (amikor kosztümbe öltözött gyerekek járnak körbe, cukorkáért becsengetve – valahogy úgy, mint nálunk húsvétkor a locsolkodók). Gyakoriak ilyenkor a Halloween-kosztümös partik, (egy ilyenen én is voltam, itt Budapesten. Mit mondjak. Egy élmény volt beöltözve utazni a metrón! Azért ez itt nagyon más, mint odakint Amerikában. Ott le se szarták…).
Na de, vissza a Halloweenhez: Az amerikai előkertek ilyenkor pazarul feldíszítve, faragott tök az ablakban, boszorkányok és szellemek az utcafronton, „jack-o’-lantern” lámpák lógnak a fákról mindenütt, a hátsókertekben vidám BBQ partik (többnyire tűzijátékkal véget érve). Ja, és ki ne felejtsem az ilyenkor szokásos esti horrorfilm nézést sem. Mert ez az nap (vagyis inkább éjszaka) a borzongásról szól.

Fun fact:
Az amerikai ír telepesek az ősszel aratott tököt nem csak hallowen ünnepi kellékeként használták, hanem levágták a tök tetejét, eltávolították belőle a magokat, majd tejet, fűszereket és mézet öntöttek bele, amit forró hamun sütöttek meg. Ezt sütött valamit tartjuk a hálaadás napján készített tradicionális tökpite eredetének.
(Mert egy Cookie Monsternek ilyesmiket is illik tudnia!)

Nos, akkor Mindenkinek:
Happy Halloween!
… és legyünk „Perfect Gentleman”-ek!
\m/