Hamburger? Nem, halburger
A hívő keresztényeknek köszönhetjük, hogy létrejött a halas burger.
Ez persze nem feltétlenül jó, mert ha lehet, ez még rosszabb a csirkésnél is, de a McDonalds nem akart lemondani a böjtös vásárlókról sem, úgyhogy sürgősen tennie kellett valamit azért, hogy tudjon nekik valamit nyújtani a salátán kívül is, mert igaz, hogy böjt idején nem eszünk húst, de maga Teréz anya is visszariadt volna attól, hogy hosszabb időn keresztül kertész salátát egyen ezersziget-öntettel. A nagy ötlet Lou Groennek jutott eszébe, ő Ohioban üzemeltetett egy gyorséttermet, és nagyon fájt neki, hogy a helyi lakosság 87 százaléka katolikus volt, így pénteken baromi szar forgalma volt, böjt idején meg nagyjából semmi. A cég vezetése először nem nagyon hitte, hogy bejön ez a halas dolog, de amikor kipróbálták egy nagypénteken, elsöprő sikert aratott – a katolikusok kajálták. A Filet-O-Fish szendvicsből egy évben háromszáz millió darabot adnak el, ennek csaknem a negyede böjt idején fogy, úgyhogy elég jól látszik, mekkora piaci rést talált Groen a burgernek.
A vendéglősnek persze muszáj volt valamit tennie, hogy fennmaradjon az üzlet: miközben ő éjjel-nappal dolgozott, a bevételek egyre csak estek, ekkor tűnt fel neki, hogy a szomszédos gyorsétterem forgalma nem esett vissza olyan drámai módon, mint az övé – méghozzá azért nem, mert árultak halat is. Nekiállt kísérletezni, hogy hogyan lehetne halas burgert készíteni – méghozzá úgy, hogy ne legyen túl drága, de annyira szar se (oké, ez utóbbi nem sikerült, de legalább megpróbálta). Ray Kroc, az ohiói franchise-rendszer tulajdonosa először nem volt elájulva az ötlettől, attól tartott, hogy az éttermekben halszag fog terjengeni, és inkább amellett volt, mint a gasztronómia minden kútmérgezője, hogy hal helyett inkább használjanak ananászt böjtös alapanyagnak, és hívják az eredményt hula burgernek, ennek ellenére belement, hogy tartsanak egy próbát: versenyeztessék meg a két húsmentes terméket.
A teszten a halas burgerből háromszázötven darab fogyott, az ananászos szarból csak hatan kértek. Megszületett a Filet-O-Fish. Mindez 1959-en történt, 1965-ben pedig már az egész étteremlánc árulta a halas szendvicset – a Big Machez hasonlóan ez is egy brand lett, ehhez mérten pedig kiépítették köré a megfelelő marketinget is. Az alaszkai tőkehalfilé pedig olcsó volt – ezen pedig a vastag panírral együtt kiválóan lehetett faragni a költségekből. A burger javára legyen mondva: mikor Groen megalkotta a receptjét a hatvanas években, igazi halat használt hozzá, ez pedig – akár hiszitek, akár nem –, azóta sem változott, igaz, az eredeti szendvicsben valami laposhal nevű jószág lapult, a mostaniakban pedig fenntartható halászattal fogott alaszkai tőkehal, csak hogy a bennünk élő környezetvédő is megnyugodhasson.
