Néhány meglepő adat a halakról
Ha böjt van, hal van. Azt még mindig nem tudom, hogy finganak-e.
Annak ellenére, hogy a halakkal kapcsolatos legnagyobb rejtélyre még mindig nem találtam megoldást, utánanéztem pár dolognak, amit megtudhatunk ezekről az organikus ruszlikról. Az egyik az, hogy van csontvázuk, így a ruszliságuk is csorbul, a másik pedig az, hogy az állkapcsuk nem kapcsolódik a koponyájukhoz, így ki tudják nyújtani az állukat. Mármint ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint a pénztárgépet, amikor kiadja a kasszát, de itt nem ötforintosokat tesznek bele meg vesznek ki belőle, hanem jellemzően más halakat. Illetve kivenni nemigen szoktak más halakat, bár ez se lepne meg, tekintve, hogy van olyan jószág, aki egy másik hal segglukában lakik.
Folytassuk a listát: a halaknak jellemzően nincs szemhéjuk, úgyhogy nem tudnak rafináltan udvarolni Indiana Jonesnak. Kivétel a cápa, ő tud, mert neki van.
A halak mindenféle idióta zörejjel kommunikálnak, mert nincsenek hangszálaik – bár elég hülye ötlet is lenne a vízben ordítozni. A testüket használják zajkeltésre, vagy az izmaikat feszegetik, mint a hülyegyerekek a konditeremben, vagy az úszóhólyagjukat dörzsölgetik, amire nem tudok, és nem is akarok analógiát keresni a hétköznapi életből.
A legtöbb hal minden furcsa szokása mellett egy kurva nagy nyelvre hasonlít, és nem csak a nyelvhal ilyen: ízlelőbimbóik vannak az egész testükön, ezért lehetséges az, hogy a vidéki éttermekben felszolgált halak szinte kivétel nélkül halottak. Ha nagyon ki akarsz baszni egy hallal, csak dobd be egy fazék kelkáposztafőzelékbe.
Van egy jó hírem a lányoknak is: bár nehéz dolog a ponttyal csókolózni, mégis megteszitek, a legtöbb rúzsban ugyanis halpikkelyek is szerepelnek az összetevők között.
(További halas érdekességek ITT)
